Eközben a kutyakennelben...

... amire a napokban kikerülhetett volna a gyengélkedő tábla, két ki tudja mibajuk lehet francia bulldog tengeti napjait. Szörnyű sorsuk van egyébként, gondolom ha lenne facebook-juk, sorra tennék ki állapotuknak a boldogtalan, szomorú, beteg és hasonló szmájlikat. Jó, hát biztos van valami bajuk, mert az egyik sánta egy kicsit, a másik meg nem sánta, ámde nem lép rendesen a hátsó lábára, és remeg. A sánta Freddy, a remegtetős pedig Arthur. Még ezt is együtt csinálják.. mármint a betegeskedést, gondolom akkora közöttük az összetartás, hogy muszáj volt ennek így lennie.
Szóval, a gyengélkedő ebeknek éppenséggel egész udvartartása van.. akik adagolják a nurofent (nem röhög, frankón be lehet adni a fecskendőjével.. nem mellesleg szeretik is), amitől láss csodát.. múlóban a sántaság is, és a remegtetős is mindig valami átmeneti kis javulást mutat.. Emellett váltott műszakban történik a kedélyjavítás is, hol labdával, gyerektársaságban, hol hasvakargatással, jutalomfalatokkal, esetleg a mi vacsoránkból egy-egy falattal.
Egyébként nem éppen a szenvedés mintaképei, legalábbis fájdalomingert továbbra sem lehet belőlük kiváltani, akárhogy csavargatja-tekergeti-nyomkodja az ember a fájós lábat, ezek meg sem nyikkannak, csak esetleg kicsit hangosabb lesz az amúgy tökéletesen természetes horkolás-szerű lélegzetvételük. :) Az, hogy valami bajuk van, egyrészt nyilvánvaló abból, ahogyan járnak, másrészt abból, hogy azonnal éhségsztrájkba kezdenek. (már ami a normális kaját illeti...) Egy falat nem sok, annyit sem hajlandóak a szájukba venni, ha nincsenek jól.
Most mondanám, hogy még a kutyáknak is van valami szuperszenzitív érzékelőjük, és így harcolták ki maguknak a több figyelmet, amire egészen biztosan vágytak, csak épp nem jutott.. Csak azért nem mondom, mert az egészen biztos, hogy Freddy sántasága a saját harci kedvének köszönhető (kell neki folyton verekedni Arthurral), Arthurral meg talán én toltam ki, amikor valamelyik nap az "ölemben ült" egy fél órácskát. Mert nem fért bele.. csak félig. És a lábai a földön voltak, ő pedig el nem mozdult volna amúgy az ölemből, mert nagyon jó volt ott neki.. lehet, hogy elgémberedett.. Vagy megerőltette, ahogy támaszkodott. Vagy nem tudom.
Remélem amúgy, hogy semmi komoly, és sitty-sutty újra a régiek lesznek. :)
Addig meg hétvégén azt hiszem, még illatos kutyát is varázsolok belőlük..amíg még ilyen nyárias az idő.. :)

Ők is itt vannak ám

Azon gondolkodtam ma este, miközben az x-faktort néztem (és nem fogok ma írni róla, majd csak holnap, mikor már meg lesz a másik hat versenyző is), hogy mi az, amiről nagyon régen nem írtam. A csapból is a gyerekek iskolai ezmegaz-a, meg a munkám, meg a torokfájásom és ilyesmik folytak mostanában.. ezekről meg tudnék írni most is (igen, a torokfájás már megint... még mindig.. aktuális), csak nem akarok. :) A munkámról például napokig tudnék mesélni, csak olyan mélységben, ahogy tudnék nem szabad belemennem. De majd akit érdekel, annak egyszer elmesélem szóban. :) Vagy megtartom magamnak. :P
Na de tudom ám, miről, akarom mondani kiről, sőt.. még pontosabban kikről nem esett szó már nagyon régen. :) Pedig itt vannak... stabilan, imádnivalóan. Bizony, a két kutyánk. A két tökéletesen összecsiszolódott jóbarát, akik most, hogy már hideg van, a világ minden kincséért sem vonulnának külön, inkább összekuporodnak az egyik kutyaházban (mondanom sem kell, hogy a kisebbikben), és úgy alszanak. Amúgy meg tudom őket érteni, tök jól fűtik egymást. :)
Arti olyan kis öregfiúsan és egykedvűen tengeti a napjait, napozik, amikor teheti, és leginkább arra koncentrál, hogy Freddy hagyja őt békén. Freddy persze nem hagyja, mert ő meg még kamaszfiú, aki izgága, és játékos, és időközben tökéletes házőrzővé nőtte ki magát. Ember nem mer bejöni tőle, aki nem ismeri őt, mert olyan fenevad módra ugatja az idegeneket, hogy félnek tőle. Amúgy mókás, hogy ilyen harcias, mert ez csak addig tart, amíg ő bent van a helyén. Amint kiszabadul onnan, odarohan az idegenhez, és már játszik is vele. :) De ezt csak azokkal tudatjuk, akik megérdemlik. Nem baj az, ha félnek tőle.. :)
De Freddy továbbra is egy show-man, akivel ha időnk van egy élmény együtt lenni. Minden percünkben részt akar venni, és nem viseli el, hogy ha lát minket, de nem foglalkozunk vele. Olyankor mindig hangosabban nyüszít, egészen addig, amíg meg nem unja valaki, és ki nem engedi a kennelből. :) Akkor aztán roppant hálásan rögtön pacsit ad, vagy tizet egymásután. :) Azt kifejezetten utálja, ha valamelyik gyerek hintázik, olyankor neki ott kell lennie, különben elviselhetetlen hangon óbégat. :) A rollerre és a biciklire (meg a műanyag motorra) ádáz ellenségként tekint, ezeket ugatja.
Nem túl sokat tudunk velük foglalkozni mostanában, épp ezért hálásak is minden percért, ami jut nekik. :) A simogatásért is, a falatokért is, meg mindenért.. néha tüntetőleg nem esznek, ha sokat vannak egyedül, akkor főleg. Van olyan is, hogy csak tőlem fogadják el, bárki más adja, otthagyják, és egy szemet sem esznek a kutyatápból. :)
Reggelente együtt kávéznak velünk, és Balázs szilvás croissantjából az utolsó falaton ketten osztoznak. Addig meg ott ül mindkettő, és nagyokat nyel, meg nyalja a száját. :)
És amikor meg csak én vagyok itthon délelőtt, és el kell mennem bevásárolni, akkor ilyeneket művelnek a hátam mögött.

Nem mi voltunk.. ezek a rongyok csak úgy idejöttek...

És ilyen ártatlan képpel tudnak nézni minden ilyen után.. 

Miii? Ilyet? Sosem.. Látod milyen kis rendesek vagyunk...

Ha valaki megkérdezné, akkor azt mondanám gondolkodás nélkül, hogy francia bulldogot a világnak. :) A világ legjobb kutyái. :) 

És majd egyszer, amikor majd lesz még egy fekete kislány is mellettük.. meg talán egy angol bulldog is, akkor lesz igazán kerek az egész. :) De addig így is pont jó. :)