Nem érzem magam öregnek. Egyáltalán nem. Sőt.. elég sokszor rácsodálkozom még mindig arra, hogy az, aki huszonöt éves, az kereken tíz évvel később született, mint én. Amikor az ilyenekre döbbenek rá, akkor tényleg hatalmasat döbbenek. Mint ahogy azon is, hogy a negyvenesek azok bizony az én korosztályomhoz tartoznak, mert csak úgy épphogy pár évvel idősebbek nálam.
Mondhatjuk tehát, hogy lélekben nagyon fiatal vagyok. :) A tapasztalataim egy bölcs öregé is lehetnének, de ezt a részt nem bánom.. örülök neki, hogy ennyi mindent megtapasztaltam már. Mindenből tanultam, mindenre emlékszem. És igen, volt, hogy kétszer is elkövettem ugyanazt a hibát, de ez biztosan csak azért volt, hogy elég jól megtanuljam az abból fakadó leckét. :)
Na.. mindehhez képest sikerült magamba szippantom a család korán öregedő génjeit. Mármint külsőre. Mert dacára az örök fiatal lelkemnek, a hajam hófehér (lenne), a szemeim körül mély és egyre mélyebb ráncok vannak, mint ahogy szépen lassan (de biztosan) megjelentek már a kezemen azok a bizonyos foltok.. amikre én régen azt hittem, hogy "ráfröccsent az olaj" a mama kezére, annak a nyomát látom. És akkor a kezem ráncosságáról, és a seprűvisszereimről nem is tudtok semmit...
Nem a legjobb érzés így lenni.. hogy mást lát a szemem, amikor a tükörbe néz, és mást érez a szívem. Sőt.. néha odáig is jutok, hogy el sem hiszem, amit látok. :D Ma délelőtt például, amikor a fáradtság-barométer éppen a csúcspontján járt bennem, akkor iszonyatosan ráncos is voltam. De ne is tudjátok meg hogy mennyire.
Aztán ezen segített egy óra relax itthon délután.. de persze nem múlt el nyom nélkül.
És amúgy meg értem én, hogy a ráncaim mind-mind az életem egy-egy történésenek lenyomatai.. na de én még ennyit nem is éltem. :P :D
De innen szép nyerni....... hozzá is fiatalodhatnék önmagamhoz, nemdebár? :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése