Hát ez nem volt egy egyszerű nap. Semmilyen szempontból sem. Még mindig nem gyógyultam meg, sőt, néha úgy tűnik, hogy napról napra rosszabbul vagyok, nem pedig jobban. Ma délelőtt egy kis időre már majdnem fel is adtam minden reményt arra vonatkozóan, hogy valaha még jól leszek majd. Szó szerint minden bajom volt, ami csak lehet.
Még tizenegykor is csak szenvedtem a fejfájástól, meg a homlokfájástól, pedig alig egy órám volt már csak akkor a munkába készülődésig.
Egy lyukas garast nem adtam volna azért, hogy majd a mai munkám valamit is érni fog.
Na, ehhez képest igen rendesen próbára volt téve ma a türelmem is, meg a szervezőkészségem is, meg a kitartásom is, meg még nem is tudom mi minden. Volt egy fél óra, amíg olyan gyomorgörcsöm volt, hogy majd belepusztultam. Abban a fél órában még az a kard lebegett a fejem fölött, hogy minimum éjfélig bent kell lennem. És úgy éreztem, hogy most én erre nem vagyok alkalmas. Főleg úgy nem, hogy tökegyedül kellett volna megoldanom és lebonyolítanom mindent. Szerencsére megoldódott végül másképp, mint ahogy tervezve volt, de túlóra nélkül.
És most kellőképp lezsibbadt aggyal elmegyek fürdeni, és lefekszem. Mert a holnap sem lesz egyszerűbb sem, meg pihentetőbb sem.
Nem szeretnél esetleg elmenni egy kivizsgálásra?
VálaszTörlésVagy kicsit kikapcsolódni, lehet ki vagy merülve!
Nem jó az hogy ilyen régóta betegeskedsz :(