Hallgassatok rám.. minden pillanatot élvezzetek, és minden pillanatot használjatok ki, amíg ilyen kicsi. Még az óvodások kicsinek számítanak.. úgyhogy ne siettessétek az időt, ne járassátok őket különórákra, ne akarjátok, hogy a legjobb legyen, simán csak legyen Ő ő, Ti meg Ti. :) Kell ez, mert így alakul ki az ősszeretet után (ami már akkor létrejön, amikor először tudomást szerzünk róla, hogy úton van valaki) egy másik fajta szeretet is, ami majd segít olyankor, amikor szülőként a túlélésre kell játszani.
Egyetlen olyan nap sem volt annyira fárasztó, amikor folyamatosan csak etettem, pelenkáztam, ringattam, öltöztettem, mostam, majd aztán kezdődött az egész elölről, mint az, amikor egy kiszámíthatatlan kamasszal kell együtt élni. Ha nem lettek volna ezek az első évek, amikor olyan szoros egységben léteztünk, amire nincs is szó, bizisten én most utálnám ezt a gyereket, még ha az enyém is. Nem tett amúgy semmi kirívót, sőt.. normális pillanatokban tudom, hogy még a java hátravan, mert a következő kamaszgyerekünk sokkal keményebb dió lesz. De mégis.. a hócipőm tele van vele, hogy
- mindenre van valami válasza
-mindent jobban tud
-vihog
-dühöng
-csapkod
-tisztapattanás
-tiszta izzadtságszagú
-annyit eszik, mint egy ló
-akkora lába van, mint az apjának
-akkor ereje van, hogy megfog és arrébb tesz egy laza mozdulattal (mármint hogy engem ám)
-vagy hozzám se szól, vagy le sem lehet lőni
-a folyamatosan beszélős állapota mindig olyankor jön el, amikor nekem a legkevesebb kedvem sincs végighallgatni a mindenfélét.. Arkhimédésztől Calvin Harrisig. (de neki nem mondom ám ezt)
És akkor még azt nem is mondom, hogy mennyire fárasztó ez úgy, hogy van Ő, meg van egy kisebb és még kevésbé kamaszodó öccse, és egy végtelenül pörgős fajtájú, egyfolytában izgő-mozgó-beszélő-éneklő-táncoló-majomkodó-affektáló-lusta még kisebb öccse.
Szóval... higgyetek nekem.. addig jó, amíg kicsik. És néha, az ilyen napokon arra gondolok, hogy "miért is nem lehet hét napot dolgozni?" :D Na persze ez csak vicc (legalábbis az a rész, hogy inkább dolgoznék folyamatosan) .. imádom őket, még akkor is, amikor felrobbanok tőlük, és ahányan vannak, annyifelé tudnám őket elzavarni. :)
Áááá, és micsináljon, akinek egyszerre van kisgyereke meg (kis)kamasza...? :D
VálaszTörlésÉn is azt mondom, hogy ÁÁÁÁÁ! Remélem ez a kommentem nem száll el, mint a múltkori...mert akkor már nem volt energiám újra irni.:-(
VálaszTörlésSzóval mindig élvezettel olvaslak. Ugyanez nálunk is pepitában...csak ugye én "beosztottam" a korszakokat. Van egy kamasz, egy kisdacos óvodás...és egy totyogós.:-)
A kamaszommal néha én már azt érzem, hogy nem birom...mármint úgy érzem, hogy nagyon utál? Mert ö nem akar olyan anya lenni, mint én..nem akar semmit úgy csinálni, mint én....nem hallgat rám...nem segit...nagy szája van...stb. És persze hallgatom, hogy mert én "csak" itthon vagyok és nem kell tanulnom, meg nem kell semmit csinálnom. ( Hozzáteszem a házunkban minden öntisztuló, és a hütöben terem a kaja, és persze télleg nem kell semmit csinálnom....:-( )
Bár ennek is van értelme Vekerdy tanár úr szerint, mert ha jól érezné magát itthon, akkor nem alakulna ki rendesen a személyisége, és nem akarna soha elmenni itthonról...
Tehát! Kitartás nekünk! És vigasztaljon, hogy másnak is van még ( konkrétan nekem is) két gyereke, akik remélhetőleg fognak még kamaszkorba lépni.:-)
Legyen szép napod.
Igen, ez a kiszámíthatatlanság, borzasztó fárasztó lelkileg!:-(
VálaszTörlésÉn lányost is kaptam, de szorosan ott van 2 fiú...Teljesen kiképzett leszek a kamaszkor végére, és igen nem az a legrosszabb, mikor állandóan szolgálod ki a picit, azt is tudom!:-)))
Milyen ismerős amit írsz! Két majd 18 évessel sem sokkal könnyebb.. és igen mindent jobban tudnak és majd ők megmutatják ha végre önállóan élnek, közben a legalapvetőbb dolgokra figyelmeztetni kell őket. Szóval nem egyszerű ez, de hála az égnek szeretjük őket annyira, hogy mindezen felülkerekedünk, mert belátjuk az "okos enged szamár szenved" mondás mennyire igaz, sőt az "aki haragszik az békél" elmélet is gyakran beigazolódik :D Nah ennyi magasröptű elmélkedés után Drága Diám örüljünk neki, hogy ez a legnagyobb gondunk velük!!!! Ölellek!
VálaszTörlésA pattanásokra nekünk bevált a DUAC gél, fel kell íratni, de működik! A többihez nincs tanácsom, engem is van aki eddzen tudod :)
VálaszTörlésMilyen jó, mikor ilyet olvasok, mintha hájjal kenegetnének!! Ezek szerint nem vagyok elvetemült, mikor arra gondolok, hogy addig volt jó, míg kicsi volt, míg ő volt énrám szorulva. Most már én vagyok az óvodás...Ő 44, én 67:DDD csak éppen én lassan járni sem tudok.
VálaszTörlés