Jó nap

Ma aztán volt nálunk minden. Amúgy egész nap azt hittem, hogy szombat van, mert ugye én tegnap dolgoztam, és holnap meg nem megyek, így aztán elég logikusnak tűnik, hogy akkor csak szombat lehet. De nem, vasárnap volt. Olyan, amilyen már régen nem.
Azzal kezdődött, hogy kávéztunk. :) Ebben nincs semmi rendkívüli, így szoktuk ezt. Aztán én a kávézás után még a kanapén elszundítottam egy kicsit, mert korainak találtam még az időpontot. :)
Aztán Roland alakított.. reggel a párnája alatt találtam egy fogat. Nálunk létezik a fogtündér, és pénzt hoz a fogért, így aztán elég pánikolósan megkérdeztem Balázst, hogy "Te tudsz róla, hogy kiesett egy foga?" Nem tudott. Egyikünknek sem volt ötszázasa, én már azon voltam, hogy hagyom az egészet.. de Balázs nem hagyta, mondta, váltassak már fel anyámmal, vagy valakivel, ne most bukjunk már le. Hát jó. Szereztem ötszázast, kicseréltem a párna alját.. Majd aztán kiskirályfira rá lett parancsolva, hogy most már aztán igazán álljon neki felöltözni, beágyazni. Megtalálta a pénzt, és először nézett bután. :D Majd.. egy laza vigyorral a homlokára csapott, hogy "Jaaaaa, hát ő tegnap TALÁLT egy fogat az udvaron (wtf?), és azt behozta a párnája alá". És hogy örült magának, mert így most szerzett egy ötszázast. Hát.. mit mondjak? Szakadtunk a röhögéstől mindketten.. két hülye szülő, itt pánikoltunk, hogy fogtündér, meg minden, ez a gyerek meg simán átvert mindenkit, hogy legyen egy ötszázasa. Bejött. Az örök rejtély marad, hogy honnan talált fogat? De nem is igazán firtattam..
Aztán megnéztük a Forma 1-et (bevallom, ezen is szundikáltam egy kicsit, de ha egyszer dögunalom volt..), és rögtön ezután útnak indultunk. Az eredeti terveink között az szerepelt, hogy eszünk (már nem is mondom, hogy hol, mert igen, megint ott, és megint azt..), aztán sétálunk Tatán a vár körül. Aztán úgy adódott, hogy közel egyszerre fogalmazódott meg bennünk, hogy elmehetnénk akár Komáromig, aztán onnan Révkomáromba. Így is lett. :) Meg még menet közben még alakítottunk a terveken, mert végül az Erzsébet hídon mentünk át Szlovákiába, és a Mária Valéria hídon jöttünk vissza. :) Közben meg megcsodáltunk egy csomó falut, és a Dunát több helyről.. :) Hihetetlenül furcsa érzés, hogy tulajdonképpen mi itt nem is kéne, hogy külföldiek legyünk, ha másképp alakul.
Nagyon jó volt egyébként, bár a kiskorúak összezárva egy autóba... na, az elég idegtépő volt helyenként, de sebaj. :)
Nemes egyszerűséggel lenyúltam pár képet Balázstól, mert ők fotóztak Patrikkal, én csak úgy magamba szippantottam a látványt. :)