Nem baj

Tudom én, hogy semmi sem fekete és fehér, mert megannyi szín van még az élet palettáján, mégis néha nekikeseredek azon, hogy minden hitem, tudásom és bizakodásom ellenére igenis a világ fekete és fehér. De mondhatnám úgy is, hogy vagy igen, vagy nem. A kettő között még ott van a talán, a lehet, meg egy csomó minden más, mégsincs semmi. Nem tudom miért akarom, hogy beleférjen más is, mikor olyan nyilvánvaló, hogy nem is kell beleférnie.
Nyilvánvaló, mert a saját anyámnak sem tűnik fel, hogy nem találkoztunk egy hete, és amikor a hatodik nap estéjén találkozunk, akkor sem jut eszébe semmi más, minthogy az épp aktuális sértettségét elmesélni. És ugyanez ma este... amikor megkérdezi, hogy megyek e holnap a piacra? Mondom, hogy mennék, dolgozni megyek. Észre sem vette, hogy ma sem találkoztunk, mert nem voltam itthon délelőtt.
Tény, hogy nem vagyok egy jelentős valaki. Afféle tartozéknak számítok sokaknál.. valaki, aki elintézi, aki megnézi, megírja, megcsinálja, letölti, meghallgatja.. de emögött én nem is vagyok én. Csak a tartozék, aki éppen addig jó, amíg tartozékként szükség van rá, amúgy meg le sem ....
Nem baj. Illetve de, baj. Még. De már nem sokáig. Ezzel is elszámolok magamban, és leszámolok..
És nem, nem érzem magam önzőnek. Tizenpár hosszú éven keresztül voltam én a stabil tartozék.. és elég volt hozzá nyolc hónap, hogy ott is maradjak nekik, ahova való vagyok szerintük.

És mindez még egy csomó mindenbe behelyettesíthető lenne. Ha hagynám. De igazából még ha épp nagyon rosszul is esik mindezzel szembesülni, azért az a helyzet, hogy az én hitem, tudásom és bizakodásom azt mondatja velem, hogy a világnak szivárvány színűnek kell lennie. :) Én meg meg is fogom az összes színt találni. Milyen jó is lesz annak, akinek van hite, és bizakodása hozzá, hogy kitartson, mert majd velem együtt biztosan ő is meglátja. (ha meg nem, majd megmutatom)