Mennyi, mennyi minden...

... amit köszönni is tartozom a mai napért. Meg mennyi, mennyi minden, ami belefért a mai napba. És igen, itt van este tizenegy óra, és én még mindig nem alszom, pedig négy óra alvással csináltam végig a mai napot.
Hogy mi minden fért bele? Hát dolgoztam.. aztán munka után ittunk egy kávét itthon, és már várt is a fodrász. Végre megint megszabadított a hajtömegem felétől (tudom, tudom, legyek hálás érte), egy kicsit vágott, egy kicsit ritkított, és voila, máris letagadhatok egy pár évet. Bár.. nem is tudom már melyik nap volt, amikor azt mondta nekem Balázs (aki amúgy azért a legnagyobb kritikusom ám), hogy nem is látszom annyinak, amennyi vagyok. :) Szóval, lehet, hogy nincs is erre szükség.. meg amúgy sem szoktam, bátran bevállalom azt a harmincötöt. :) És az a hajmosás.. hát.. na... lehetne ez minden másnap, el tudnám viselni. Tudnék itt ódákat zengeni az érzésről, de aki tudja, hogy milyen, az úgyis tudja, aki meg nem, hát nagyon sürgősen pótolja ezt a hiányosságot, mert nem tudja mit hagy ki.
Na és ezek után már éppen elhelyezkedtem volna a kanapén, hogy akkor most csak úgy ücsörgök egy kicsit, amikor megjelent legnagyobb gyermekünk, hogy majd lassan kéne neki egy új cipő, mert kezd szétjönni a cipője. Megnézte az apja, és közölte, hogy oké, akkor most indulunk. Vicces amúgy, ha nem lenne idegesítő, hogy amit ez a gyerek éppen a kezdetnek titulált, az tulajdonképpen azt jelentette, hogy a cipőnek a fél talpa már el volt válva a felsőrésztől. Célba vettük a Decathlont, mert hogy a másik D betűs, csak és kizárólag cipőkkel foglalkozó vállalatnál többet cipőt biztos hogy nem veszünk.. a decathlonosok meg már bejöttek (nem is értem, miért nem itt kezdtünk az ősszel is...). Kellett hozzá újfent egy idegállapot, hogy túléljük, mire mindhárman felpróbáltak egyet-egyet, mert azért egy pár cipőért elég nagy hülyeség elmenni, nem? Rögtön három kell... sőt, még én is kaptam egy sajátmárkás fehér sportcipőt (ó, hát sosem növöm ki, hogy a sportcipő a kényelmes). Még mehettek egy kört a rollerekkel is, meg gördeszkáztak, Erik is megkapta a megígért sapkát is. Innen pedig.. mi, őrültek... még elmentünk a Burger Kingbe. Mert a múlt héten ez elmaradt. Jó, más volt  helyette, de mindegy. :) Patrik egyfolytában mutogatta az ő whopperét, hogy olyan fura, benne van a bacon, meg sajt, meg valami zöld izé. Állította, hogy wasabi, mert csíp. Mindig csak felajánlottuk, hogy valaki cserél vele, de csak ette.. az utolsó két falatot már nem bírta, odaadta az apjának. Aki megette, és majdnem tüzet okádott. :) Elcserélték a szendvicset, és a mienk helyett kaptunk egyet a guacamole szószos whopperből. Ha előbb rájövünk, persze, kicseréltettük volna, de így már késő volt. Szegény.. jól kitoltunk vele. Megivott vagy egy liter innivalót utána. :D
És még mindig nem volt elég.. mert még vettünk egy másik kádkilépőt is, meg a gyerekszobába egy órát, naná, hogy két különböző helyen. :)

Éppen hazaértünk az x-faktorra. :)
Szóval, van bennem szufla, mert egészen jól bírtam a mai napot (pedig egy lyukas garast sem adtam volna érte), de nem ez a lényeg.
A lényeg, hogy mennyire jó, hogy helyettem is felismerte Balázs, hogy a tegnapi nap után leginkább erre van szükségem. :)