Már tegnap este a zuhany alatt eszembe jutott, miről is akartam írni. (vagyis, most, hogy rápillantok az órára,az már tegnapelőtt volt) Leginkább morogni akartam. Már nagyon sokszor "vágták a fejemhez", hogy milyen jó nekünk, mert mindent a háromgyerekesek kapnak. Sőt, továbbmegyek, nekünk még az átlagos háromgyerekeseknél is klasszisokkal "jobb", mert háromból hárman tartós betegek.
Tudom én azt, hogy azok, akik ezt így gondolják, mind-mind igen korlátoltak, mégsem mindig sikerül igazán jól megemésztenem. Azt is tudom, hogy köztetek, kedves Olvasóim nincs ilyen korlátolt ember, de azért akkor most megosztom veletek, hogy mitől is olyan jó nekünk.
Amit kapunk, az havonta gyerekenként 4 ezer forint adójóváírás. Továbbá ingyen kapjuk a tankönyveket, és minden hónapban minden gyerekem kap 50 %-os támogatást az óvodai, iskolai étkezéshez. Ezeket mind nagyon komoly segítségként fogom fel, főleg a két utóbbit. Az elsőt csak azért nem, mert számszakilag nem jelenik meg a költségvetésünkben, Balázs nem keres ennyivel többet az ugyanilyen besorolási bérrel rendelkező kollégáival szemben.
Ha pofátlanok lennénk, (vagy nem is tudom mi a jó szó erre) akkor papíron már elváltunk volna, és igénybe venném a rendszeres gyerekvédelmi támogatást, igényeltem volna üdülési csekket is, meg ilyenek, és akkor érdemelném ki ezt a "jó nektek" titulust.
Így nem érzem jogosnak. Soha nem is éreztem annak. Sokan irigylik tőlünk a tartós betegségre kapott magasabb összegű családi pótlékot. De soha, senki nem akarta átvállalni a viszketéstől üvöltő-vonagló gyerek/ek figyelemelterelését, a véresre repedezett kezek miatt síró gyerek vigasztalását, de a havi gyógyszerköltséget sem. Volt, hogy 5 gramm (nem írtam el, öt grammnyi) krémért fizettem 6ezer forintot. Egyszer rákentem Patrikra, fél óra múlva úgy üvöltött, mint akit ölnek, és le kellett mosni. Krém meg mehetett volna a kukába, helyette bevittem a bőrgyógyásznak, hogy adja oda valakinek, aki tudja használni. Ezek a költségek mára már nincsenek, mert hála már-már családtaggá avanzsálódott bőrgyógyászunknak megtudhattuk, hogy minden tartós beteg gyereknek alanyi jogon jár a közgyógyigazolvány, évi hatezer forintos kerettel, plusz még mellé amit elbírál az OEP. Hihetetlen papírmunka volt, de utánajártunk, és azóta nem kell rettegnünk hó végén, hogy nehogy most kelljen valami sürgősen.
Na, és ami miatt mindez kikívánkozott belőlem.... Mióta tart a válság, azóta Balázs munkahelyén minden megszűnt. Nem volt fizetésemelés, kevesebb lett az útiköltségtérítés (pedig nem költöztünk közelebb), elvették az étkezési jegyet is, nem lehetett üdülési csekkre pályázni, meg úgy egyáltalán semmit sem adtak, csak mindig mondták "örülj, hogy van hol dolgoznod". Ami egyébként tényleg öröm.
Amit viszont sosem gondoltam volna.. túl jól keres. Illetve egyszer ez már bebizonyosodott, mikor tavaly nyár végén megkérdeztem az önkormányzatnál, hogy esetleg nem lehetne e valami segítséget kapni a beiskolázáshoz? Lehet.. itt a nyomtatvány, mennyi a jövedelem, ami havonta összesen beérkezik a családi kasszába? 220 ezer. És mennyien vannak? Öten? Ja, akkor az nem jó, az már sok. De ha gondolom, adjam be, majd kijönnek a kollégák környezettanulmányra, megnézik, van e valami, ami eladható. Na, ott álltam fel, és hagytam az egészet a fenébe.. ami egyébként is megalázó volt.
És akkor most megint. Merthogy mégiscsak lesz beiskolázási támogatás a dolgozóknak, jött az email. Csakhogy.. és itt a bibi. Meg van határozva, kik vehetik igénybe. Rögtön az elsőnél elbuktuk. Mert 150 ezer Ft alatti besorolási bér.
Az igazán dühítő az egyébként, hogy azoknak, akik ezt kitalálták kell a legjobban tudniuk, hogy a besorolási bér nagyon kevés pozícióban marad annyi, amennyi. (a férjem, és kollégái pl. pont ilyen pozícióban vannak) Azok a komissiózók, akiknek mondjuk 130 ezer Ft a besorolási bérük, de pótlékokkal, jutalmakkal hazavisznek kétszázat, simán igényelhetik. Amivel nincs bajom, mert mindenkinek szüksége van segítségre, vagy legalábbis jól jön. A bajom azzal van, hogy megint nem tudja a bal kéz, hogy mit csinál a jobb.
Ez most kissé dühít. Abba meg csak egy pillanatig gondoltam bele, hogy bezzeg, ha engem nem rúgnak ki rövid úton, akkor most lenne.. meg fizetésem is, és amúgy sem jelentene gondot az iskolakezdés.
Pedig úgy egyébként tényleg jó nekünk. Van három csodaokos gyerekünk. És majd ők feledtetik a dühömet is. :) (vagy rátesznek egy lapáttal, de az részletkérdés)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése