VB South Africa

Ha már ennyit írtam róla, akkor igazán megérdemel még a VB döntő is egy misét posztot. (Elegendő számú komment esetén pedig fontolóra veszem, hogy most akkor négy évig egy szót sem ejtek majd a fociról, ami nagy szó lenne, mert közben lesz ám még egy EB is).
Szóval, a döntő. Aminek nagy tétje van. Aki nyer, a világ ura négy évig. Aki veszít, az pedig ott és akkor mindent elveszít. Mert itt másodiknak lenni a legrosszabb. Ott nem lehet örülni az ezüstéremnek, még akkor sem, ha tudja az ember, hogy azért nagy dolog a világ második legjobb válogatottjának lenni. Ez eszükbe sem jut. Ott és akkor veszítenek. Sportemberként ugyan, de elveszítik azt, amit annyira szerettek volna megszerezni. Drámai pillanatok azok, mikor látja ez ember azokat az erős, kisportolt férfiakat zokogni a pályán, vigasztalhatatlanul. Tudjuk mi is, ők is, hogy lesz tovább is.. de ott és akkor vége mindennek.
Tegnap este megvívtak egy ilyen meccset. Hollandia válogatottja, aki már a selejtezőktől kezdve igen szimpatikus csapat volt, jó játékkal, kiegyensúlyozottan, igazi csapatként. Az ellenfél pedig Spanyolország válogatottja, akikről én személy szerint azt gondolom, hogy velük kapcsolatban kétféle álláspont van. Vagy nagyon szeretik őket, vagy nagyon nem. Én, nem tagadom, az utóbbiak táborába tartozom, így egyértelmű, hogy a narancssárga mezben pályára lépő hollandoknak szurkoltam. Meglepődtem a meccsen. Mert nem ezt vártam. A bronzmeccs után egyáltalán nem, de a két csapat sok-sok meccsét végigkísérve sem. És nem jó értelemben leptek meg sajnos. Nem tudhatom ugyan, hogy lélektanilag ki hogy tudja feldolgozni, ha ekkora teher van a vállán (én tutira a pályára sem tudnék kilépni, mert folyton rosszul lennék), de ez a két csapat most ezzel nem igazán boldogult. Egymással is nehezen, így aztán a foci mellett előadtak mindenféle birkózó számokat, meg egyéb küzdősport elemeket is felvonultattak. Emiatt aztán nem volt egy jó meccs. Mert a bíró folyton sípolt, és lapot osztott, mert valaki mindig rátartott a másik lábára, letalpalta, felrúgta, fellökte. Végül, hosszú küzdelem után a hosszabbítás utolsó perceiben Iniesta lőtt egy csodaszép gólt, amivel a spanyol válogatotté lett a kupa. Iniesta pedig egy pillanat alatt halhatatlan lett. :)
A hollandokat nagyon sajnáltam, én úgy érzem, ha már semmiképp nem lehetett a németeké a vb cím, akkor sokkal inkább megérdemelték volna ők a spanyoloknál, de a foci az egy olyan játék, amit gólokra játszanak.
Így aztán:


Ők a világ legjobb focistái jelen pillanatban. :) Viva Espana. :)

És még azt elmesélem, hogy az aranylabdát, (az újságírók szavazatai alapján a legjobb játékos a vb-n) Diego Forlán kapta. Az aranykesztyűt pedig, (a vb legjobb kapusa) cseppet sem meglepő módon a spanyol Iker Casillas viselheti.
Jó kis hónap volt. Nagy-nagy meglepetésekkel, nagy meccsekkel, és kevésbé nagyokkal. Megismertük a vuvuzelát, kicsit talán jobban is, mint szerettük volna, de a végére már egészen hozzászoktunk. Együtt örülhettünk, bánkódhattunk a focistákkal, bosszankodtunk a bírók hibáin. Most nem lesz ilyen négy évig.
Még így a végén azért megjegyezném, hogy le a kalappal az MTV előtt, mert igen színvonalas közvetítést bonyolítottak le. :)