Rövid helyzetjelentés

Már elseje van, mert jó szokásomhoz híven persze, hogy nem feküdtem még le. Na jó, tudom, hogy cseppet sem jó szokás ez, de ha nem lehetnék esténként egy-két órát egyedül a csendben, már tuti, hogy a diliházból blogolgatnék. (Tényleg, ott vajon van internet?)
Nem akarok már negatívkodni, ezért nem is írtam többek között a napokban. Olyan keserű sorok jöttek volna belőlem, amire már jó régóta nem volt példa. Most sem tudok még túl vidáman gondolkodni sem, írni sem, de talán elérkezett az idő, amikor már sikerül a negatívumok mellé sok-sok pozitívumot felsorakoztatnom. Ez egy ilyen időszak, biztosan tanulnivalóm van, és azért kell átélnem, megtapasztalnom mindezt. Nem könnyű.
Több szempontból sem. Mert még ha az anyagi dolgokon valamelyest felül is kerekedem azzal a határtalan optimizmussal, hogy "majd úgyis lesz valahogy", akkor is van egy csomó más, ami a lelkemet teszi próbára. Ami ugyan nagy, de mégis igazi leckéket kapok. Amikkel kapcsolatban megannyi kérdésem van saját magamhoz, amire nincs válasz még. Nem tudom, hogy azért nincs, mert félek tőlük, vagy azért, mert mégis van valami, amit még magam elöl is titkolok. Bármi lehet.
Azt tudom, hogy van mindig valaki, aki mellettem áll, aki megkérdezi, hogy hogy vagyok, aki aggódik, és próbál segíteni bármiben. Sokat jelent.
Érdekes, hogy épp ebben az időszakban "támad fel' megint Roliban a "kis varázsló", és újfent beszámol a látogatóinkról. Még érdekesebb, hogy jobban borzongok, mint valaha. De erre legalább tudom a választ... azért borzongok, mert tudom, hogy igaz. Aki nem hisz benne, nem érez semmit. Mindenesetre érdekes összefüggés ez. Lehet, hogy kicsi királyfim így próbál nekem segíteni, vagy próbálja nyitni a szemem valami felé, amit én már nem látok?
Nem is gondoltam volna, hogy a gondtalannak ígérkező nyár ennyi mindent rejt majd magában. Azt hiszem, unatkozni semmiképp nem fogok. Sem így, sem úgy.
Azért le fogom ám írni apró-cseprő, és még nagyobb gondjaimat is, már csak azon egyszerű és végtelenül önző okból kifolyólag is, mert akkor nekem könnyebb lesz.
Csak nem most. Még érlelem, ne írhassak se indulatból, se sértettségből, se haragból, mert azt megbánnám.