Fogadóóra

Tegnap eljutottam a mostani tanév második fogadóórájára. Az elsőn nem voltam, mert azt megüzenték, hogy akivel a legjobban szerettem volna találkozni (Erik fejlesztőpedagógusa), nem lesz mégsem elérhető. Így aztán nem mentem. Most is majdnem itthon maradtam, köszönhetően a ramaty közérzetemnek (ami jottányit sem javult amúgy), meg annak, hogy a férjemnek is épp akkorra volt időpontja az allergiológiára. Aztán mégiscsak vettem egy mély levegőt, és nekiindultam.
Rögtön felhúzott, hogy az én gondosan beosztott időmből vesztegetnek jó pár percet, mert a tanító nénik bizony késve érkeztek. És persze azért rajtam kívül is voltak páran (tényleg nem sokan). Azért türelmes voltam, és sorra is kerültem, természetesen.
Először E. nénivel beszéltem, aki Eriket az írás, olvasás rejtelmeire, énekre és rajzra tanítja. Azt kell mondjam, meglepett, de csak kicsit. Mert teljesen meg van elégedve a fiammal. Tökéletesen olvas (én ezt tudom), ez az ő pályafutása alatt még nem fordult elő (egyidős velem, és most ment vissza gyesről, tehát nem túl hosszú ideje tanít). Megkérdezte, szokott e Erik könyveket olvasni. Mondtam, hogyne olvasna. Mert akkor küldjem be vele nyugodtan, amit épp olvas, mert olvasásórán nagyon unatkozik. :) Az írás része messze van a tökéletestől, de tudom, és meg is mondtam neki, hogy tudom, hogy sosem lesz szépíró. Nem is várom tőle. A keze görcsös, akkor meg főleg, ha ceruzát fog. Beszéltünk a részképesség-zavarairól (v. zavaráról), ő is egyetért velem abban, hogy nem lehet diszlexiás, esetleg diszgráf (ezt nem is mondtam, Eszter), és mindketten sokat várunk a fejlesztéstől e téren.
Á. néni következett, aki matematikát, környezetet, technikát, és testnevelést tanít. Szintén el van ájulva.. mert Erik logikus gondolkodású, gyorsan tanul, nagyon érdeklik a számok, és nagyon jó vele dolgozni. A környezet érdekli, mondjuk messze nem úgy, mint Patrikot (de ezt csak én tudom).
Mindketten elmondták külön-külön, hogy Erik nagyon jó közösségi ember, nagyon lehet rá számítani bármiben. Az osztály leg"rosszabb" kislánya ül mellette, és nagyon bejött nekik a nevelő célzat, ami miatt oda került mellé. Mert a kislány bálványozza Eriket, aki képes szeretettel fordulni felé (itt vállon veregettem magam, mert ezt a viselkedési mintát én tanítom nekik folyton). Tetszik nekik Erik határozott kiállása, az önfegyelme.
Egyetlen gondjuk van csak vele, hogy árulkodik. Amiről aztán kiderült, hogy nem is igazi árulkodás, mert nem célja az, hogy bárkit megbüntessenek azért, mert ő elmesélte, mi történt. Á. néni hozta elő a témát, mondtam neki, hogy itthon is ezzel telik az első fél óra (miközben eszik), hogy elmeséli ki mit csinált, kit büntettek meg. Jó sokára jöttem rá én is, hogy ez nem árulkodás, sokkal inkább az, hogy az átélt élményeit, benyomásait ki kell, hogy beszélje magából. Mert rengeteg inger éri.
Fejlesztőssel nem sikerült beszélnem. Mire végeztem a tanító néniknél, elment. Amiért haragszom, és csalódott vagyok. És tudom, hiába ígérte meg a főnöke, hogy tartat vele egy soronkívüli fogadóórát, abból nem lesz semmi.
Patrik két tanítónénijéhez is felrohantam az emeletre, de már nagyon szorított az idő (párom ment dolgozni). Hihetetlen kedvesen fogadtak, érdeklődtek, mi van a gyerekkel, merthogy nem volt suliban tegnap, és ma (de erről majd a következő bejegyzésben). Róla is ódákat zengtek, hogy mennyire hihetetlenül intelligens, és kedves, és rendes, és figyelmes. És nagyon szeretik. Jó érzés ez. És hízik tőle az ember kilókat. De tényleg. :)
Az, hogy vadidegen emberek (jó, így a negyedik együtt töltött tanévvel már nem olyan vadidegenek) szeretik azért a gyerekemet, amilyen, az olyan, mintha kapnék egy igazolást arról, hogy az elmúlt 10(7,4) évet nemhiába töltöttem velük így, ahogy. Mert mégiscsak nagyrészt jól csinálhattam, amit csináltam, ha ilyen klassz fiúk kerülnek ki a családunkból. :D Neeem, ennyire azért nem szálltam el, minden imádatom ellenére is reálisan látom őket, ismerem a hibáikat, belátom a korlátaikat.
Összességében azért nagyon büszkén jöttem ám ki a suliból, és akkor, pillanatnyilag nem voltam olyan ramatyul sem. :)