Mese

A gyerekszoba eldugott sarkában ücsörgött magányosan a kis gombszemű, piros mellényes mackó. Ottfelejtették, és nagyon szomorú volt miatta. Palkó, mert így hívták Őt vágyakozva nézett a kisfiú ágyára, ahol nem olyan régen még ő aludt. Most pedig... két fekete gombszeméből elindultak a könnyek. Szégyenkezve nézett körül, vajon a játékok közül észrevette e már valaki, aztán lopva letörölte az arcáról, mielőtt eláztatja a szép, kockás mellénykéjét, vagy akár a puha, barna bundáját.
A kisfiú óvodába ment. Emlékezett rá, hogy reggel, mikor még játékot keresett, mennyire kihúzta magát, hogy vegye észre, hogy őt tegnap este oda ledobta, de nem... Arra sem nézett. Helyette felkapta a komód tetejéről azt a szép, hófehér bundájú macit, amit nem olyan régen hozott neki valaki. "Pedig az a mackó mit sem tud a rossz álmokról, amiket én kergettem el- gondolta Palkó."Nem utazott vele a babakocsiban, meg néha belegyömöszölve a pelenkázótáskába, mindenféle ruhadarabok, meg cumik közé. "Jajj, milyen kényelmetlen is volt"- jutott eszébe.
A kisfiú anyukája jelent meg a szoba küszöbén, karján a kisbaba, aki nemrég született. Körülnézett, és a babát letéve elkezdte összeszedni a kisfiú által szerteszét hagyott játékokat. Összegyűjtötte az autókat a kosárba, a legodarabokat gondosan visszahelyezte a dobozába, az építőkockákat is visszatette a kis piros vödörbe. Aztán végre észrevette Palkót, aki már kissé didergett a padlón. "Nahát, Palkó, Te hogy kerültél ide?"-csodálkozott, majd felvette a mackót, aki hálásan pillantott rá. Leporolta a bundáját, amitől egyszerre jól átmelegedett. Megigazgatta a mellénykéjét is, kisimította a gyűrődéseket, majd gondosan az ágy közepére helyezte. Palkó elégedett volt, és boldogan várta haza kis gazdáját délután. De csalódnia kellett. A kisfiú hazajött, de észre sem vette őt. Szorongatta a hófehér bundájú macit, aki, ahogy Palkó észrevette, egy lány. Rózsaszín masni volt a kalapján.
Este a kisfiú pizsamában bebújt az ágyába, és Palkót az ágy végébe lökte. Anyukája észrevette, és végre megkérdezte. "Mi történt, hogy Palkó nem alszik veled?"-kérdezte, mielőtt mesélni kezdett. A kisfiú magához szorította az új mackót, és így felelt: "Palkó már ócska mackó, van helyette jobb, őt jobban szeretem."
Palkó szomorúsága határtalan volt. Meg sem próbálta leplezni a könnyeit, legszívesebben világgá ment volna, ha tudott volna.
A kisfiú elhelyezkedett, anyukája pedig mesélni kezdett neki. Egy kisfiúról, aki nem szerette eléggé a játékait, aki megfeledkezett a régi játékairól az újak kedvéért, és akitől egy nap az összes játéka világgá ment, és reggel arra ébredt, hogy üres a szobája.
A mese végén a kisfiú Palkót odafektette a hófehér maci mellé. "Tudod anya, szerintem elférünk itt hárman is."-mondta- "Nehogy Palkó szomorú legyen."
A kisfiú anyukája elmosolyodott. Palkó pedig boldogan fészkelte be magát megszokott helyére a paplan alá, hogy éberen őrizhesse a kisfiú álmát úgy, ahogy születése óta mindig.