Ajándékország lakói izgatottan várták, mikor jelenik már meg a Mikulás, hogy kiválassza, az idén kik azok a manók, akik segíthetnek összeszerelni a játékokat, felöltöztetni a babákat, csillogós varázsporral beszórni a mesekönyvek lapjait, illatos tollakat gyártani. Izgatott, kipirult manófiúk, és manólányok toporogtak Játékváros kellős közepén, pont ott, ahol a világ legnagyobb karácsonyfája állt. Egyesek a fát nézték, amelyen percről percre több dísz csillogott, hogy aztán karácsony estére csak úgy ragyogjon a gömbök, cukorkák, gyertyák, és még ki tudja hányféle gyönyörűséges dísz alatt.
Lili manó meglehetősen izgatottan ácsorgott anyukája, apukája és testvérei között. Ő volt a családjuk legkisebb manója. Anyukája rajzolta a világ legszebb tündéreit, ő minden évben mesekönyveket rajzolt. Apukája gyártotta a világ legszebb vonatait, így ő ilyenkor egész decemberben kerekeket faragott, mozdonyokat festett. Bátyja, Teddy hihetetlenül szép katonákat rajzolt, így biztosan neki is lesz munkája a Játékgyárban. Nővére, Rosie pedig babákat varrt, szépséges királynő-babákat selyemruhában, így aztán biztos volt, hogy ő is dolgozni fog. Lili egyik lábáról a másikra állt, úgy izgult már, ő vajon milyen feladatot kap. Hiába mondták neki a szülei, hogy ő még kicsi ahhoz, hogy segíthessen, akkor is reménykedett. Hiszen a Mikulásnak tudnia kell, hogy ő milyen ügyesen tud varrni, és milyen szépségeseket tud rajzolni, és nála jobban senki nem tud glitteres angyalokat varázsolni sem. Elég, ha jó erősen koncentrál rá, és máris sikerülni fog.
-Lili, maradj nyugton, most nehogy varázsolj!- súgta anyukája, és Lili kissé bűnbánóan nézett rá, ugyanakkor nem értette, anyukája honnan tudja, hogy mire készült.
Moraj futott végig a manók tömegén, ahogy megérkezett a Mikulás. Lili még a lélegzetét is visszafojtotta, úgy figyelte a hatalmas embert abban a puha sötétpiros kabátban, amin olyan gyönyörű hófehér szőrmegallér volt. Szakálla leért a hasa közepéig, és tán még a szőrmegallérnál is fényesebb fehér volt. Kék szemei jóságosan és mosolygósan pillantottak végig a várakozókon. Ránézett Lilire is, és rákacsintott. A kis manólány fülig pirult örömében, olyan piros lett az arca, mint a szoknyája, és úgy érezte, mindenki őt nézi. Olyan biztos volt benne, hogy akkor ez azt jelenti, hogy ő is beállhat az örömhozó manók közé az idén, és valaki a földi gyerekek közül majd az ő keze munkájának fog a világon a legjobban örülni.
A Mikulás megvárta, míg mindenki rá figyel, majd megszólalt:
-Kedves segítő manóim, nagyon örülök, hogy az idén is mindenki ilyen izgatottan készül arra, hogy meglephessük a gyerekeket. Sajnos azonban mint mindig, most sem tudok mindenkit foglalkoztatni. Bár nagy öröm, hogy ilyen sokan vagytok, tudom, nagy bánat is, hogy évről évre kimaradtok páran. Igyekeztem figyelembe venni minden szempontot a válogatásnál, de tudjátok Ti is, a legfőbb szempont az, hogy a gyerekek elégedettek lehessenek velünk. Látom, mindenki alig várja már, hogy megtudja, mi lesz a feladata, ezért nem is húzom tovább az időt, átadom a szót Bercinek, aki felolvassa a dolgozó manók névsorát, majd mindenki megkapja a feladatát.
Lili most izgult csak igazán. Hegyezte hegyes kis manófülét, hogy nehogy lemaradjon valamiről, alig várta, hogy mikor hangzik már el a neve. Türelmesen végig várta az összes nevet, pedig nagyon sok idő eltelt már. Ahogy fogyott Berci kezéből a papír, Lili úgy vált egyre csalódottabbá. Körülötte már szinte mindenkinek volt feladata. Valaki babát varr majd, valaki babaruhát, megint mások babaházat, vagy katonákat, vagy akár versenyautókat. De Lili neve nem hangzott el mégsem.
Kövér könnycsepp gördült le az arcán. Anyukája hajolt hozzá:
-Ne légy bánatos, Lilikém. Hisz tudod, hogy Te még gyerek vagy, a gyerekek pedig nem szoktak dolgozni még nálunk sem. Annyi alkalmad lesz még játékot gyártani, amennyit csak akarsz, de légy türelmesebb, kérlek.
Lili sértődötten fordított hátat, de mindenhol boldog és izgatott arcokkal találta szembe magát, akik alig várták, hogy megkapják kis szerszámaikat, és nekilássanak a munkának. Berci pontos listákat osztogatott, kinek mennyi játékot kell megcsinálnia, hány gyerek várja.
Lili dacosan kihúzta magát, gyönyörű szemei csak úgy szikráztak, ahogy felnézett a varázslatos karácsonyfára. "Majd megmutatom én Nektek. Én fogom a világ legszebb és legtökéletesebb babáját csinálni az idén. Majd megbánja a Mikulás, hogy engem kifelejtett."
Már indult is, hogy jól átgondolja, milyen feladatai is lesznek. Anyukája pedig megkönnyebbülten súgta oda apukájának: "Úgy látszik, Lili máris talált magának valami jó játékot a munka helyett"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése