2009. nov. 27.

Hálaadás (frissítve)

Ha Amerikában élnénk, akkor ma ünnepnap lenne. November utolsó csütörtökén ünneplik a Hálaadás napját. Na nem baj, hogy nálunk nincs ilyen. Csak a szó az, ami ilyenkor megfog. Hálaadás. Azért nem lenne baj, ha nálunk is lenne ilyen. Nyilván magában ki-ki a saját vérmérséklete szerint azért szokott "hálaadást" tartani, de mégis. Nem lenne baj, ha lenne erre egy külön nap. Ami figyelmeztetne, hogy kicsit állj meg, gondolkodj el.
Egy évvel azután, hogy elvesztettem a munkahelyemet ma reggel úgy keltem fel, hogy ugyan a gombóc ott volt a gyomromban, mert emlékszem minden pillanatára annak a délelőttnek, minden fájdalmára, az összes könnyre, mégis hálás lehetek a Sorsnak (vagy Istennek, vagy hívhatom ahogy csak jólesik). Hogy miért? Mert minden apró-cseprő (vagy épp nagyobb) egészségügyi problémám ellenére mégis azt mondom, hogy egészséges vagyok. Születtek gyerekeim, akik egészségesek, okosak, szépek, kedvesek, de legfőképp nekem mondják, hogy "Anya". Van egy férjem, aki minden nehézség és küzdelem ellenére is feltétel nélkül áll mellettem bármikor, szeret mindig, minden körülmények között. Van fedél a fejem fölött, van autónk. Ki tudjuk fizetni a csekkjeinket, és minden nap jut ebéd is, vacsora is az asztalra.
Tudnék egy csomó dolgot felsorolni, amink viszont nincs, vagy amit szeretnénk, de nem tudjuk megvenni, vagy épp nem tudunk elmenni oda, de felesleges ezen rágódni.
Hálás lehetek mindezért, mert tudom, sokan a fél karjukat, de akár a fél életüket is odaadnák azért, hogy esetleg ennek egy töredéke jusson. És hálás is vagyok érte nagyon. Csak néha kell emlékeztetnem magam minderre, mert emberként hajlamos vagyok elfelejteni, hogy nem az elérhetetlenre kell vágyakozni, hanem az elért dolgokat kell értékelni, megbecsülni, és megtartani.
"Száz év múlva nem számít majd, mennyi pénzed volt a bankszámládon, milyen házban laktál, milyen autót vezettél. De a világ más lehet, mert fontos voltál egy gyerek életében."(Gálvölgyi)

Közben eszembe jutott, hogy nem is csütörtök van ma, hanem péntek. Szóval, hálaadás napja tegnap volt. Amit leírtam ezzel kapcsolatban, azért még teljesen igaz, csak úgy igazságos, ha bevallom, épp kissé szenilis állapotomban írtam a postot. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése