Négy hónap

Szinte napra pontosan ennyi ideje volt itt ugyanez a téma. Szerencsére most nem kell semmi olyasmiről beszámolnom, hogy mit műveltek a gyerekeim, ami miatt Patrik műfogát újfent (már nem is tudom hanyadszor) vissza kellett ragasztatni. Nemes egyszerűséggel magától esett ki, elengedte gondolom a ragasztó, amivel rögzítve van.
Boszorkányságomnak (na meg éles szemeimnek) köszönhetően fél órával a történtek előtt megkérdeztem, meglazult e a foga? Tagadta, de láttam, hogy egyrészt a szokásosnál is óvatosabban eszik, és azt is láttam, hogy kissé előrébb áll az a fog, mint kéne. Aztán persze jött zokogva, hogy kiesett. Több okból is zokog. Egyrészt ugye tart a reakciónktól (eddigi tapasztalatai nem jók e téren, bár magának köszönheti), másrészt nem kellemes érzés, harmadrészt tudja, hogy pénzbe kerül, amiből mindig a legkevesebb van. De ezúttal hamar sikerült megvigasztalódnia a téren, hogy senki nem okol senkit amiatt, hogy kiesett az a fog. A következő pillanatban már amiatt zokogott, hogy ő így nem mutatkozik az iskolában, mert ki fogják csúfolni. Én azzal a lendülettel közöltem, hogy nemár, még sosem csúfoltak ki. Mire ő közölte, hogy dehogynem, most mindenkit csúfolnak. Az apja pedig megszánta, és rábólintott a "lógásra". Telefonáltam a fogászatra időpontért, kaptam is két nappal későbbre. És aztán már nem is volt más teendő, mint a fogat eltenni biztonságos helyre, gondoskodni a fogatlan fiam vacsorájáról, és megnyugtatni, hogy nem, egyáltalán nem csúnya fog nélkül. Kicsit fura, meg kicsit pösze, meg kicsit tényleg látszik a ragasztó helye, de nem csúnya. Mit mondhattam volna mást? Mondjuk nekem valóban nem csúnya, láttam már párszor fogatlanul. És annál, amikor megtörtént a baleset, meg megpróbálták visszatenni azt a hatalmas fogát, nem hiszem, hogy sokkal csúnyábbat fog terén tudnak mutatni.
Csütörtökig kihúztuk itthon, még kicsit élvezte is a helyzetet, mert evett ropogós héjú kenyeret, amit egyébként nem lehet, élvezettel harapta az almát, amit egyébként szintén csak nagy óvatossággal ehet. Nem utolsósorban élvezte az itthonlétet, még akkor is, ha a leckét azért meg kellett írnia. Aztán végre eljött az indulás ideje. Még összeszedtük a tesókat a suliból, oviból, aztán mentünk. Reménykedtünk mindketten, hogy ezúttal rendes lesz a doktornő és nem fog haragudni. Talán megsejtette, hogy én úgy mentem, hogy közben már keresem az utódját, mert nem tetszik, ahogy beszél a gyerekkel, mert tegnap kifejezetten kedves volt. Igaz, Patrik is mostanra lett igazán együttműködő, aki már nem húzódott el a nyálszívó elől, aki mindig elég nagyra nyitotta a száját, akkor csukta össze, amikor kellett, és nem lábadt könnybe a szeme egyik csiszolásnál, fúrásnál sem. Úgyhogy végre jól együttműködtek. Doktornő megdícsérte, miután végeztek. Szépen tette vissza, Patrik szerint most lett a legszebb. :) Nekem is tetszik, és reménykedem benne, hogy minimum ennyit kibír majd megint.
Azért mielőtt elköszöntünk, még újfent figyelmeztette Patrikot, hogy kicsit bátrabban sikálja a fogait, de dícséretet kapott, amiért használunk szájvizet.
Összességében azért (kivételesen) elégedett vagyok. Nem kellett sokat várnunk, szépen megcsinálta, és "csak" háromezer forintot fizettem. Ami meglepő, mert fizettem én már ugyanezért kilencezret is. Végül is, ha annyit kért volna is kifizetem, mert fog nélkül nem maradhat.
Lényeg a lényeg, ezen is túl vagyunk, megint. :)