Hétköznap reggelek

Nem semmi arra ébredni fél négykor, hogy kopognak az ablakon. Szerencse, hogy nem kaptam infarktust, hanem azonnal nyugtáztam magamban, hogy "biztos bent hagyta a kulcsát". És tényleg. Igaz, hogy félálomban letámolyogni a galériáról, és beletalálni a kulcslyukba nem semmi mutatvány volt, de mindegy, túl vagyunk rajta. Szerencsére alvókámmal nem sok baj van, és sikerült visszaaludnom, de nagyon rosszul esett, hogy alig három órával később felváltva ébresztettek a telefonok. Muszáj mindkettőt beélesítenem, különben tuti nem kelnék fel.
Ki nem állhatom ezeket a reggeleket. Köd volt, könyörögtem a fiúknak egy jó negyed órát, mire mindegyik hajlandó volt megadni magát, és felkelni. Könyörgés közben felöltöztem, megittam a kávémat, aztán megint könyörögtem egy sort, ilyenkor már kissé emeltebb hangon, és kevésbé türelmesen, konkrétan valahogy így:"A jó életbe már, kelj már fel, mert megint kapkodhatsz mindennel" Mondjuk ez legalább hatásos. Nekiálltam reggelit csinálni, tízórait elcsomagolni, megnéztem a tolltartókat, Patriké örökké egy szemétdomb, én meg (hülye módon) mindig rendbe rakom. Kihegyeztem a ceruzákat (pedig ez egy nagyon utálom dolog), beírtam az üzenőfüzetbe Patrik lábméretét. (kell a táncos csizma rendeléséhez) Megnéztem Erik üzenőfüzetét is, ott nem volt aláírandó épp. Elpakoltam a tízóraikat a táskákba, aztán nekiálltam szemüvegeket mosni, hogy legalább a délelőtt egy részében kilássanak rajta. Erik ilyenkorra már tűkön ülve várja, mikor indulnak (pedig gyakorlatilag 20 perce ébredt). Patrik ilyenkor még felöltözve, tejeskávéval a hasában elnyúlik az ágyon. Mikor végre elindulnak, mindenkin kabát, sapka, és a táskáját sem felejti itthon, akkor beteszem melegedni Roli kakaóját.
Míg melegszik, áthozom őt a saját ágyából Erikébe (az apja ott alszik az ő ágya fölött a galérián). Befészkeli magát a takaró alá, de azért nyújtja a kezét a kakaóért. Megbeszéljük, hogy megissza, aztán kelni kell. Vagyis én mondom, ő félkómában még bólogat. Megissza a kakaót a csőrös pohárból (nem esik jól semmi másból :D), és nemes egyszerűséggel közli, hogy vasalod a ruhámat? Én meg megyek, és vasalom. És akkor kezdődik a kis minden reggeli rituálénk. Mert kivasalom a pólót, rohanok vele, hogy meleg maradjon, Roli felül, lekapja magáról a pizsama felsőt, felveszi a jó meleg pólóját, felsóhajt örömében, és visszafészkelődik a takaró alá. Következik a pulcsi, amivel ugyanezt végigcsináljuk. Aztán felvesszük az alsógatyát és a zoknit, ilyenkor elmegy pisilni, majd a nadrágját is ki kell vasalnom, hogy jó meleg legyen. :) Eddigre rendszerint teljesen fel is ébred. Még egy gyors fogmosás, fésülködés (ezt csak úgy, hogy szokja a dolgot, nemigen van mit fésülni azon a fél centis haján). Még van ilyenkor egy kis időhúzás, mert keresni kell valamit, amit visz az oviba, vagy alvókát egy plüssállat személyében, vagy játékot, vagy, mint ma egy színezőt. Mikor végre ez is megvan, akkor következik a cipő, kabát és a sapka, és már indulhatunk is. Még az oviban is van rituálé, mert levetkőzünk, cipőt cserélünk, és még meg kell várnom, amíg kezet mos. Amikor meg már elhangzik tőle, hogy "Csókolom óvó néni, szerBusztok gyerekek" onnantól kezdve egy másik világban van, és rendszerint a búcsúpuszimat is úgy könyörgöm ki tőle.
Hát ilyenek a reggelek mifelénk hétköznap. És miközben mindezt leírtam, már nem is csodálkozom annyira azon, hogy tegnap Patrik megkérdezte, mikor megyek megint dolgozni. Mondtam, hogy nem tudom. Erre ő: remélem jó sokára. Szerintem tudom miért. :)