Hétvége

El ne kiabáljam, de mostanában olyan jó kis hétvégéink vannak. Hol ezért, hol azért, mindig másért, és másképp, de a végeredmény mindig jó.
Úgy kezdődött, hogy szombat reggel már nyolc előtt kelni kellett, mert nagyfiamnak táncpróbája volt 9-11-ig. Morgott, mert nem akart menni, meg úgy egyáltalán táncolni sem akar, csak a gonoszanyukája kényszerítette rá, de azért persze győzött a kötelességtudat, és ment. :)
Aztán úgy folytatódott, amire igazából még sosem volt példa. Férjem a számítógépnél ülve megkérdezte, hogy elolvashatom a blogodat? Először kissé furán néztem rá, de rávágtam, hogy persze, miért ne olvashatnád el. Olvasott belőle (nem tudom melyik bejegyzéseket), és aztán kissé csodálkozva, de mosolyogva nézett rám: "Te tök jól írsz". Na, ettől a kis mondattól azért szárnyakat kaptam. Mert ez nagy elismerés. Tőle, aki ezeket a dolgokat olyan furán kezeli. Nem, nem lenézi, hanem el sem tudja képzelni, mi lehet ebben a jó. Szóval ez a kis megjegyzés bearanyozta a délelőttömet. Meg persze az, hogy bevásárlás közben kitalálta, mi legyen az ebéd, és azt is felajánlotta, hogy megcsinálja. :) Ami sokszorosan hurrá, mert nem nekem kell vele bíbelődnöm, mert nem nekem kellett kitalálnom, meg mert minimum tízszer jobban főz, mint én. (itt jegyezném meg, hogy könnyű úgy, hogy megtanítják a suliban :P).
Ebéd után én folytattam a házimunkát, mostam, pakoltam, aztán nekiálltam sütni. Kétfajta kuglófot, mert ha már lúd, legyen kövér. Meg mert a túrót megvettem hét közben, azt el kellett használnom, a meggyeset meg mindenáron ki akartam próbálni.
Délután még befutott a sógorom is a nevelt fiával, hoztak egy gépet a hónuk alatt, amit meg kellett nézni, és újratelepíteni. Estére azért kijutott egy kicsi a mérgelődésből is, mert tönkrement a számítógépünk tápja (azóta már kicseréltük), meg az egyik winchesterről is letört valami bigyó (azóta ez is javítva).
Vasárnap jó korán keltünk, mert fél hétkor arra ébredtünk, hogy egy medve, vagy medvebocs inkább alszik alattunk, Rolikám iszonyatosan horkolt. Lejöttem hozzá, hogy megnézzem, mert már szombaton is volt egy ronda kruppos köhögése, amiből aztán semmi nem lett szerencsére. Ugyanúgy köhögött egy-két olyan húdenagyonijesztőt, szegénykém rémült pofival nézett rám, hogy "anya, itt a rossz köhögés". Szerencsére most is megúsztuk ennyivel, és ő még vissza is aludt, csak mi nem tudtunk már. A rossz idő azért rendesen elnyomott mindenkit, egész nap kóvályogtunk, senkinek nem volt kedve semmihez, de azért nem volt rossz kedvünk, meg nem is veszekedtünk, vitatkoztunk. Még megkoronázhatta volna a jó hétvégét, ha a férjemnek nem kell vasárnap este már hétkor dolgozni menni, de végülis szokva vagyunk a dologhoz. :)
Ha leszámítom kiskirályfi köhögését, és a számítógép-alkatrészek meghibásodását, akkor akár minden hétvégén lehet ilyen. (vagy néha akár kicsit még jobb is) Rosszabbat sose. :)