Vagy nem oltás? Ez itt a kérdés. :D
Meg voltam róla győződve, hogy NEM, semmiképp nem oltatunk. Aztán döbbentem azon, hogy a férjem meg azt mondta, hogy DE, oltás márpedig kell. Pedig nem az a fajta ember ő sem, aki mindig, minden oltást beadat. Sőt. A gyerekek a kötelezőkön kívül még azt kapják, ami a kullancs által terjesztett agyhártyagyulladás ellen véd. Ezt is azért, mert a páromnak volt annak idején egy igen veszélyes agyhártya-agyvelő gyulladása (igaz, a mumpsz szövődményeként).
Amikor elindult ez a H1N1 hisztéria, az elején azt gondoltam, á, ez messze van. Aztán azt gondoltam, hogy sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja. Gondoltam én is marketingfogásra, meg politikára, meg mindenfélére. Tájékozódtam cikkekből, fórumokról, rádióból, tévéből. Kérdezősködtem ismerősök között.
Alapvetően ugye két tábor van. Az egyik, aki mindenáron ellenzi, mert "meg akarnak mérgezni bennünket", és "ránk akarják sózni a legyártott oltóanyagokat", "ebből akarnak meggazdagodni". A másik tábor, akik nagyon komoly kisebbségben vannak, szép csendben beoltatják magukat, hogy aztán sokkal hangosabban hangoztassák, hogy ők megtették a köz érdekében, és lám, semmi bajuk nem lett. Úgy gondoltam, hogy úgyis lemegy a hisztéria hipp-hopp, és aztán azon kapjuk magunkat, hogy jé, lezajlott, és észre sem vettük. De a félelem az belém van ültetve. Nem tudnám megmondani, miért, mert nem szoktam az ilyen-olyan járványokkal ennyire komolyan foglalkozni. De ettől valahogy rettegek most. Talán benne van az is, hogy ha csak tényszerűen nézzük a történelmet, hát "tisztogatás" szempontjából épp időszerű lenne egy háború, vagy ha az nem is, hát egy világjárvány. Mert olyan fél évszázadonként eddig mindig volt valami, amitől felfrissült az emberiség pedigréje, most meg ugye nem épp ez történik. Itt a világválság, aminek szintén kapóra jönne egy világméretű járvány. Na, és ez, hogy ilyen gondolataim is vannak, nem épp megnyugtató. És ilyenkor már nem tudok arra gondolni, hogy ez akármelyik párt "marketinghúzása" lenne.
Nem vagyok az az ember, aki bármiben is a szélsőségesek közé tartozna. Soha nem jutott eszembe bármelyik kötelező oltás szükségességét sem megkérdőjelezni, soha nem kutattam, mióta létezik az az oltás, amit kapnak, vagy épp mi van benne. Megbíztam az orvosok, kutatók munkájában, és beadattam. De az az ember sem én vagyok, aki bármilyen ajánlott oltást azonnal rohan feliratni, és beadatni, mert úgy gondolom, van, amin túl kell esni. És mondjuk a rota vírus ugyan egy csúnya valami, de ha mondjuk évente egyszer elkapja az ember, akár még jót is tesz az a megtisztulás.
Aztán végiggondoltam azt is, hogy tudva, miért nincs rubeolás gyerek Magyarországon (nem tudom, előfordul e bármilyen számban is), vagy épp mumpszos. Mert oltott ország vagyunk, tehát még ha van is egy-kettő ilyen eset, nem tud továbbterjedni, mert védekezik a szervezet. Persze, oké, ez egy vírus, és mint ilyen, bármikor képes mutálódni, és ha mutálódik, rendszerint agresszívebb, mint eredetileg volt. Az ellen pedig egy újabb oltás kéne, és így tovább...
A családi viták ezügyben napi szinten zajlottak mindeközben, persze, nem kőkemény harcok, csak szócsaták, egyikünk sem tudta meggyőzni a másikat maradéktalanul, vagy épp mindegyikünk tudott olyat mondani, amin a másikunk elgondolkodott.
Aztán vasárnap este felhívtam a legnagyobb fiam barátjának anyukáját, aki orvosasszisztensként dolgozik egy tüdőgyógyász mellett, és megkérdeztem, hogy ő beadatja e a gyereknek. És legnagyobb meglepetésemre azonnal rávágta, hogy igen. És aztán kérésemre elmondta, hogy a főnöke is az oltás mellett van, mondván, sokkal kisebb a baj, ha annak van mellékhatása, mint ha a betegségnek van szövődménye. Ami akár igaz is lehet. Itt már végképp nagyon elbizonytalanodtam. Úgyhogy újfent olvasni kezdtem. Blogokat, cikkeket, az oltás betegtájékoztatóját. Nem mondom, hogy okosabb lettem, mert nem.
Még mindig ott tartok, hogy vajon melyik ujjamat harapjam meg? Azt tudom, hogy a két kisebb még sosem találkozott semmilyen influenzával, a legnagyobbnak volt egy időszaka az ovis évei alatt, amikor minden évben elkapta, és minden évben napokig csillapíthatatlan negyven fokos lázban égett. Én egyszer voltam (oltás után), párom még szintén sosem. Azt is tudom, hogy a párom munkájából adódóan hihetetlen sok emberrel találkozik. Kamionsofőrökkel, akik keresztül-kasul járják a világot, mindenfelé szállítják a frissárut. Azt is tudom, hogy egy ilyen helyen hihetetlen gyorsan terjed egy vírus (főleg, ha még a Robin Cook könyveket is hozzágondolom, ahol mindig a szellőzőrendszeren terjesztették a vírusokat). Szóval, annak ellenére, hogy elvileg nem tartozunk a veszélyeztetett csoportba, mégis azt gondolom, hogy dehogynem.
De mégis ott a kisördög. Kettő is. Az egyik sosem bocsátaná meg, ha nemet mondanék az oltásra, és aztán elkapná bármelyikük, és baj lenne. A másik sosem bocsátaná meg, ha igent mondanék az oltásra, és bármi baja attól lenne, hogy beadták. (és ugye abba még bele sem gondoltam, hogy mindez akár velem, akár a párommal is megtörténhet)
Voltaképp elmorfondírozhatnék ezen még sokat. Ha nem kéne az oviban holnap reggel legkésőbb aláírni, hogy igen, avagy nem... És még mindig nem tudom.
Update: Aláírtam az oviban, hogy kérjük. A suliból még nem jött a papír. És természetesen akkor már mi, felnőttek is beoltatjuk magunkat. Hogy jól döntöttünk e majd kiderül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése