Utolsó nap

Rolinak korán kezdődött, vagy későn ért véget az utolsó előtti, mert ő tegnap este még a lellei kertmoziban megnézett valami új szuperhősös filmet. (Ha megölnek sem tudnám a címét) Háromnegyed tizenegykor kezdődött, egy óra körül lett vége. Balázs átment érte, mert vonat nincs már olyankor, azt meg nem tudtuj, hogy a rollert biztonságba tudja e letenni valahol, így ez tűnt a legjobb megoldásnak. 

 És aztán ma reggel az utolsó nap is eljött, mert akármennyire is szeretnénk, az idő ilyenkor sem áll meg, holnap haza kell menni. 

Azt nem mondom, hogy nem vagyok kicsit szomorkás is, de sokkal inkább vagyok hálás minden pillanatért, amit itt töltöttünk együtt. Voltak nehéz percek, és volt, amikor azt gondoltam, mennyivel egyszerűbb azoknak, akik ilyenkor már kettesben nyaralnak, de olyan hálás vagyok érte, hogy az összes gyerekünk velünk töltötte az idő nagy részét, és újabb emlékek születtek a már meglévők mellé. Egy csomó minden van, amiben már teljesen különbözőek, a világot sem egyformán szemlélik, egymást sem mindig kedvelik, de az közös pont, hogy minket szeretnek. Remélem, hogy ez így lesz amíg világ a világ, és még sok ilyen balatoni napunk lesz. 

Ma egyébként nagyon menő voltam, mert rollerrel mentünk Boglárról Lellére fagyizni, és én is így tettem meg ezt az utat. Jó, hát biztos csak nekem vagy dolog, de egyébként én borzasztóan féltem ettől, főleg mert van itt forgalom rendesen..Amikor először felvetették, akkor én rögtön mondtam is, hogy na, én inkább vonattal megyek..De aztán bevállaltam, és nem bántam meg egyáltalán. Az odaút után még elgémberedett a kezem, mert ott mêg azért a para is velem volt, visszafelé már nem volt ilyen gond. 

Strandoltunk ma is kétszer is, vacsora után még sétáltunk egy nagyot, ettünk gofrit és óriáspalacsintát. 

Még a naplementét is megcsodáltuk ma is, visszük magunkkal az emlékét fotó formában is, és a retinánkba égve is.