Hétfő

 Na, ez kb az a nap volt, amit nyugodtan tölthettem volna itthon is. Annak legalább lett volna valami haszna is. 

Ott kezdődött, hogy amikor beértem, és kivettem a táskámból a laptopomat, szembesültem vele, hogy nem az enyémet tettem el. Szerencsére Balázs ma itthonról dolgozott, így felhívtam, hogy hozzá már el az enyémet. Pár perc alatt le is bonyolítottuk a cserét. 

Aztán a következő probléma akkor jelentkezett, amikor láttam, hogy hiába van a töltő kábel csatlakoztatva, nem tölt semmit a laptop akksiján. Május végén már volt ilyen gond, akkor egy új töltő még segített rajta. Adtam le az IT felé ticketet, reménykedve, hogy lesz valaki bent, aki elég gyorsan reagál, még azelőtt, hogy lemerülne. Úgy is volt, megnézte, majd közölte, hogy akkor ezt cserélik. És így ment az egész napom a levesbe, mert nem tudtam csinálni semmit. 

A lábujjam is fáj, megint utolért a már -már szokásos nyaralás előtti körömbenövés, amit félig már megoldottam, de ma megnyomta a zokni, úgyhogy nagyon vártam, hogy hazaérjek, és lekerüljön a lábamról. 

Ja, és a fodrász is írt, hogy a mai időpontomat át kéne tenni holnapra. 

Na de ezt a három napot már fél lábon is (remélhetőleg nem szó szerint)