Füredi ebéd

 Én Balatonfüreddel is úgy vagyok, mint Boglárral. Nincs nyár anélkül, hogy ne legyünk ott is egy kicsit. Most is tervben volt, arra vártunk, hogy kicsit jobb idő legyen egy északi parti kiránduláshoz. Mára ugye lehűlést ígértek, így nagy gondosan mára be is terveztük az ebédet Füreden a Borcsa étteremben. Ez ott az a hely, amire egyszer véletlenül akadtunk rá, amikor a húgom kislánya is velünk volt, és mivel ő gluténérzékeny, nem volt mindegy, hova megyünk. Akkor ettünk itt először, és azóta minden évben legalább egyszer meglátogatjuk őket. Még sohasem csalódtunk semmiben, és ez most sem volt másképp. Balázs a fiúktól apák napjára kapott egy csomó sorsjegyet, meg egy meghívást ide ebédre a nyaralás idejére. 

Szóval ma délelőtt útnak indultunk. Az volt a terv, hogy Szántódról átmegyünk komppal Tihanyba, és onnan Füredre, majd ugyanígy vissza. Aztán Szántódon olyan borzasztó sor állt a kompra várakozva, hogy inkább nem vártuk ki, elmentünk körbe..Ez is egy jó verzió, mert egyébként nemigen járunk Fűzfőn, így még azt is láthatjuk. 

Az ebéd nagyon finom volt most is, egy baj van csak vele, hogy sohasem tudok desszertet rendelni, mert nem fér belém egy falat sem már. Ebéd után egy nagyon rövid sétát tettünk, ezúttal én voltam, aki rövidített rajta, mert úgy jól laktam, hogy megfájdult a gyomrom, jobbnak láttam nem feszíteni a húrt. Tihanyban is csak a komphoz mentünk, majd szeptember elején sétálunk egyet ott is. 

A kompon találkoztunk egy sok éve nem látott hajós fiúval, még a Szigligetről ismerjük. Köszöntem neki, beszéltünk pár szót, de aztán átértünk Szántódra, és neki dolgozni kellett, nekünk meg távozni. A fiúk mondták is, hogy na, én név szerint köszöntem neki, de ő biztos nem tudja én ki vagyok. De tudja, mert nemrég írt nekem messengeren, hogy örült a mai találkozásnak, és írjak neki, ha erre járunk, egy kávé mellett beszélgethetnénk. 

Délután még strandoltunk is, bár sokat hűlt a víz, és megjelentek a hullámok is megint, de ez nem tartott vissza bennünket.