2013. júl. 18.

Álom-álom

Amikor nyaraltunk, akkor ott, nagy nyugalmamban a Balaton-parton ücsörögve elhatároztam, hogy majd jövőre, amikor újra visszatérek ide, akkor majd már más formában megyek. Mármint szó szerint. Mert sehol annyira nem tűnik fel, mint ott, gyakorlatilag pár kis anyagdarabbal takart testen, hogy hát bizony... ott, ahol másoknak szép, lapos és feszes, ott nekem nem is úszógumi van, hanem egyenesen valami traktorbelső. Ami akár jó is lehetne, ha szeretnék a Balatonban (vagy bárhol máshol a fürdőkádon kívül) lubickolni, mert éppenséggel egészen biztosan fenntartana a vízen. Különféle terveket szövögettem, miközben figyeltem a fiúkat, akik épp valami vízilabda-meccset játszottak. Mint például hogy majd tornázok legalább napi negyed órát, és leginkább erre a célterületre fogok összpontosítani. Vagy hogy például biciklizni fogok. Vagy futni, mert állítólag az is teljesen jó erre a célra. Meg még, ahogy olvasom itt-ott egy csomó minden másra is jó.
Persze, szépen, módszeresen kigondoltam, hogy majd rendesebben és egészségesebben fogok enni is. Mint például hogy elhagyom a péksüteményeket az életemből. Meg a sült krumplit. Meg a whoppert.
Egészen egyszerűnek tűnik gondolatban, mert mit nekem bármi.. olyan irigyelt alakot szeretnék, mint amire én "irigykedtem" pár alkalommal ott ücsörgés közben.
Naigen.. aztán felébredtem, mert belelógott a kezem a bilibe. Na ez nem azt jelenti, hogy ébren teljesen el is vetettem azt a lapos(abb) has utáni vágyamat, de hát az a helyzet, hogy nekem ez leginkább úgy kéne, hogy éjszaka álmomban az álommanók lefaragnak egy-egy centinyit. Semmi mohóság, lehet centinként, semmi gond, van időnk. Így ébren úgy tűnik, a napi nyolc és fél óra intenzív munka után a legkevésbé sincs energiám semmire. Nemhogy futni, vagy biciklizni, vagy tornázni.
Kész vagyok mára, mint az a bizonyos matek lecke, és még két munkás nap hátra van a hétből. Ha fegyvert fognának rám, akkor sem lennék képes öt perc mozgásra sem.
Hogy ebből mi lesz, nem tudom. Végül is, lehet, hogy így maradok. De lehet, hogy nem.
Egy év, és majd elmesélem. Feltéve, hogy lesz mit. Ha nem, akkor meg majd úgyis mesélek mást, úgyhogy meg nem úsztok semmit. :)

8 megjegyzés:

  1. Én mindig mondogatom, hogy nem kövér vagyok, csak nagyobb felületen szép :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kövér én sem vagyok, csak maradt rajtam egy csomó felesleges bőr. :D

      Törlés
  2. Figyelj, ha látsz legközelebb egy bombanőt, akkor jusson eszedbe, ő mennyit szenvedett. Izzadt, koplalt, futott, meresztgette a szemét a fagyira, és remegő kézzel kanalazta a norbiupdate levest. Ugye, hogy már annyira nem is irigyled őket?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát Sarlott, de, egy kicsit még így is. A kitartásukért is. :) (amúgy a Norbiupdate kaják igen finomak ám)

      Törlés
  3. Én meg alacsony a súlyomhoz :)

    És ja, én is akarnék olyan más formát, de most nekem sem megy...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Újabb valami, amiben egyformák vagyunk? :D :D :D

      Törlés
  4. Én is folyamatosan ezen gyötröm magam , jó most van okom gömbölyödni és gömbölyűnek lenni, de ez is csak novemberig ad haladékot.. de nekem is a manócskás megoldás lenne az igazán jó. Bár én 180 centivel és 59 kilóval is elégedetlen voltam...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha rájövök, hogy is kell a manókkal megegyezni, mindenképp megosztom veled november után. :)
      180 centi? Azta.. húsz centivel vagy magasabb nálam? De a súlyom az annyi, amivel Te még elégedetlen voltál. :)

      Törlés