Az nem titok, hogy a Viskó az egyik kedvenc könyvem, amiatt, amilyen hatással volt rám. Így, amikor láttam, hogy megjelenik a folytatása, nem is volt kérdés, hogy megveszem. Amikor megérkezett, még mást olvastam, így kicsit pihentettem a polcon, de minden nap készültem rá, hogy majd mikor kezdem el végre.
Nem okozott csalódást, sőt. Nagyon szerettem olvasni annak ellenére is, hogy nagyon kemény ez a téma, amit feldolgoz. Ahogy az első rész is, így most is igazából teljesen elvitte a fókuszt az igazi borzalmakról. Az ember tisztában van vele folyamatosan, mégis minden mondatból olyan mélységesen őszinte hit és nyugalom árad, ami egyszerűen át is ragad az emberre. Az a pár este, amíg olvastam egészen felszabadító hatással volt rám, olyan sok mindennel kapcsolatban kerültem más kapcsolatba. Nagyon jól esett a lelkemnek.
Azoknak, akik semmilyen formában nem tudnak kapcsolódni Istenhez és a valláshoz, semmiképpen sem ajánlom. Mindenki másnak pedig nagyon is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése