Tegnap este úgy feküdtem le, hogy bevettem egy algopyrint és egy kalmopyrint, és megígértem magamnak, hogy ha kibírom, hogy nem dugom ki a lábam sem a takaró alól, akkor reggel úgy ébredek, hogy már jól leszek Itt vissza kis köszönt a gyerekkorom, mert a mama mondta mindig, hogy ha a kalmopyrin után gyorsan bebújunk az ágyba, és nyakig betakarózunk, akkor gyorsabban gyógyulunk. Hát most mindenki döntse el, hogy ez mennyire bullshit, mert én bizony reggel úgy keltem, mint aki feltámadt.
Azt nem mondom, hogy egyáltalán semmi bajom már (de ugye nem is ezt ígértem, én balga), de klasszisokkal jobban vagyok. Ma már például még sem fordult a fejemben, hogy holnap orvoshoz kéne mennem.
Ebéd után sétáltunk egy jót, nagyon jó melegen sütött a nap, és azon kívül, hogy jó sok kutya megugatott bennünket, nem sok emberrel találkoztunk.
Délután még sikerült kicsit takarítani is a Fradi meccs előtt, amit ezúttal tévében néztünk. Jobb is volt ez így, egy vesztes meccset sosem jó élőben látni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése