Valami izé

 Tegnap Balázs úgy jött haza a munkából, hogy ő természetesen leül velünk az asztalhoz, de ne haragudjak, egy falatot sem tud enni, mert olyan rossz a gyomra, hogy mindentől undora van. 

Aztán lefeküdt, aludt is két percen belül, és még ugye a meccsen is voltunk, ahol ugyan nem volt felhőtlen és gondtalan a szórakozása, de már csak kicsit volt fura a gyomra. Egy fél perecet evett, még egy pohár vizet ivott csak. Azért mire hazaértünk, már nagyon vágyott az ágyba, fürdés után bekapcsolta a klímát, hogy kicsit melegítse fel a nappalit, és már aludt is. Reggelre kicsit megint jobban lett, evett is egy péksütit. Étvágya továbbra sem nagyon van, de pár falatot már azért tud enni. 

Derült égből ma délelőtt aztán nekem is hasonló tüneteim lettek. Hányinger, furcsa undor, aztán később, amikor ez kicsit enyhült, akkor szédültem. 

Semmi komolynak nem tűnik, mert ennyiben ki is merül az egész, nincs se hányás, se hasmenés, semmi ilyesmi, csak ez a fura érzés. Mondanám, hogy valami gyomorrontás, de a fiúk is ugyanazt ették, amit mi, nekik meg hála istennek semmi ilyesmi nincs. 

Vettem hazafelé B6 vitamint, abból vettem be, aztán majd meglátjuk. Remélem holnapra nekem is jobb lesz.