Már párszor bebizonyosodott, hogy kicsit fordítva műlködöm a nagy átlaghoz képest. Most például abban, hogy engem nem hangolt le a szerdai kupakudarc csak épp arra a kis időre, amíg vége lett a meccsnek. Sőt, ez a mai meccset jobban vártam, mint mostanában bármelyik magyar bajnokit. Valamiért meg voltam róla győződve, hogy ma ez egy nagyon jó meccs lesz, afelől meg semmi kétségem nem volt, hogy győzni fogunk. Ebben az érzésben nem nagyon osztozott a családból senki, főleg mert sok éve kikapni járunk Felcsútra.
Egyfajta jutalomként is tekintettem a ma délutánra a mai munkanap után. Ami egyébként a vártnál kicsit nehézkesebb volt, nem minden úgy sikerült, ahogy tetveztük, mert van, ami kimaradt az előzetes számításból. De megoldottuk. Majd még némi finomhangolás kelleni fog a jövő hét elején is, de az oroszlánrész megvan. Balázs ebéddel várt haza, és tök jó fejek voltak, mert ugyan csak negyed háromkor tudtam hazaindulni, mégis megvártak, és együtt ettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése