Vasárnap

 Voltak még tegnap nagy terveim mára. Ilyenek szerepeltek a listámon, hogy zsemlét sütök, meg üresre mosom a szennyestartót, meg még valami sütisütésen is gondolkodtam. Este még onnan indult a merész tervezgetés, hogy tudtam, főzni nem kell, mert maradt tegnapról annyi, ami mára is pont elég lesz. 

Aztán ma reggel úgy ébredtem, hogy éreztem, ebből pillanatok múlva borzasztó fejfájás lesz. Elkéstem mindennel, mert hiába vettem már be gyógyszert, ittam kávét, ettem kekszet, nem hatott. Így aztán a délelőttöt arra áldoztam, hogy megpróbáltam legalább talpon maradni (vagy inkább ülve). Ezzel is kudarcot vallottam, mert be kellett látnom, jobb lesz ha lefekszem. Dél körül kezdett a helyzet az elviselhető kategóriába lecsitulni. Ez az állapot, amikor még fáj, de már kb kétóránként adagolt fájdalomcsillapítóval kordában tartható. Itt már persze sem kedvem, sem erőm nem volt semmihez, így maradtak ma is az "amit nagyon muszáj" dolgok. 

Voltunk ma moziban is, megnéztük a Blokád című filmet. Nekem tetszett, sok mindenre emlékszem abból az időszakból, leginkább arra, hogy gyerekként milyen félelmetesnek tűnt ez az egész taxisblokád. És az is nagyon megmaradt emlékként, hogy apám aznap, amikor elkezdődött, milyen nehezen jutott haza.