Megmondom őszintén

 ...hogy mostanában azért nem írok nagyon komoly dolgokról, mert az a tapasztalatom, hogy élőszóban is szinte mindig mindenki eljut oda, hogy belekeveri a politikát mindenbe. Ehhez meg itt végképp nincs kedvem. Bőven elég elviselni a különböző vélemények egyáltalán nem kulturált bírálatait a Facebookon, vagy akár a boltban sorbaállás közben.  Ez az egyik ok. A másik pedig az, hogy lassan elfogynak azok a mélyebb tartalmú mondanivalóim, amiket nyilvánosan is meg akarok osztani. 

Egyébként is szerencsés vagyok, mert ugyan van itthon még három nem éppen egyszerű korban lévő fiam is, de mindenki olyan normális életet él, hogy nem nagyon van szükség aggodalomra, vagy különösebb irányításra. Mondjuk ez az évek többségében eddig is így volt, igazán nem lehet okom panaszra. 

Abból a szempontból is szerencsés vagyok, hogy nem kell amiatt aggódnom, lesz e vajon munkahelyem jövő hónapban, vagy fél év múlva is, mert tökéletesen biztos vagyok benne, hogy a saját munkámat olyan színvonalon végzem, ami senkiben sem ébreszt egy pillanatnyi kétséget sem afelöl, hogy szükség van e rám. 

Ami pedig azért néha megingat, vagy fájdalmat okoz, esetleg többet gondolkodom rajta, azt már szeretem inkább megtartani.