Valamikor évekkel ezelőtt volt már családi nap a munkahelyünkön. Nagyon régen is, amikor még a gyerekek egészen kicsik voltak, és volt egy, amikor már kicsit nagyobbacskák voltak, de már csak foszlányokban emlékeztek rá. És volt egy ma. Amikor megkérdeztem a fiúkat, érdekli e őket, megnézik e megint az azóta kibővült és átalakult munkahelyünket, mindenki azt mondta, hogy persze, jönnek Ez már akkor is nagyon jólesett, és azóta is melengeti a kis lelkemet, hogy habozás nélkül mondtak igent. Ezek szerint őket pont úgy érdekli a mi nélkülük töltött életünk, mint minket az övéké.
A hét elején szóltak Balázsnak, hogy ő is csoportot fog vezetni. Pár nappal később már tudtuk azt is, hogy minket az ő csoportjába osztottak be fél tíztől. Annyira helyes volt, ahogy innentől külön készült is, hogy a fiainak minél több mindent tudjon elmondani.
Jól sikerült, a fiúknak tetszett, amit láttak, úgy láttam büszkék is az apjukra. És tök jó volt velük együtt ott lenni.
 |
| A térkép, amit ő varázsolt ilyen színesre.. |
Még szerencse, hogy volt ez a jó dolog ma délelőtt, mert a délutáni meccsnap nem adott okot örömre. Igaz, nem érdemes nagyon búslakodni sem miatta, de attól még egy vereség sosem esik jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése