Arra ébredtem ma, hogy Balázs a szokottnál is korábban ébresztget, mondván, korábban kéne mennünk, mert a kollégájának a dereka megint beállt, már a cipőjét sem tudta átcserélni amikor beért dolgozni. Ilyenkor természetes, hogy az ember segít, de azért átsuhant a fejemen, hogy még szerencse, hogy nem lettünk igazán betegek.
A mai nap a nagy megbeszélések napja volt, pár gondolatébresztővel, pár továbbra is megoldásra váró dologgal. Egy kisebb csoportnak okoztam némi fejtörést, és a levelem olvasása után biztosan emlegették anyukámat is, de éppen ma érkezett el az a pillanat, amikor már muszáj volt tőlük segítséget kérni. Még nem tartunk ott, hogy a segítséget megadják, az első reakciók azonnal olyanok voltak, amik inkább azt voltak hivatottak erősíteni, hogy ők bizony mindent jól csináltak. Türelmes ember vagyok..
Itthon minden rendben, szerencsére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése