Ez még most nem az a péntek, aminek lennie kellene normális esetben, mert végül tényleg megyek holnap. Úgy hiányzik most ez, mint púp a hátamra, de ha minden igaz, ez egy darabig az utolsó mozzanat a nagy raktárrendezés kapcsán. Egyetlen elődöm sem mondhatja el magáról, hogy ennyiféle átalakítást csinált meg, mint én. Az ember azt gondolná, hogy már kisujjból kirázom, és ez igaz is a folyamatokra, mert bármikor az éjszaka közepén felébredve is létrehozok akármennyi tárhelyet, mégis még mindig rommá idegesítem magam azon, hogy minden jó legyen. Ezzel telt a mai munkanap is...a tervezés-előkészítés utolsó mozzanataival, meg némi gyomorideggel.
Amikor hazajöttünk, akkor már próbáltam nem erre gondolni, főleg mert el kellett mennünk bevásárolni. Holnap nem tudok menni, vasárnap meg nem lesz nyitva semmi. Ha minden igaz, nem felejtettem el semmit...de majd úgyis kiderül ez. Az biztos, hogy a revolut kártyán lévő egyenlegem megint vészesen közel került a nullához.
Tegnap és tegnapelőtt este elolvastam Fábián Janka Árvízi napló című kisregényét. Nagyon sok mindent olvastam már tőle, nagyon jó stílusban ír. Most is annyira rabul ejtett, és olyan sokáig voltam a hatása alatt. Hála istennek egy ekkora tragédiát sosem kellett átélnem, de teljesen át tudtam élni a naplóíró főhősnő érzéseit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése