Lehűlés esetén

 ..sincs semmi para itt a Balatonon. Még mindig van százféle hely a tarsolyomban, ahol még nem jártunk. Vagy azért, mert mondjuk rajtam kívül mindenkinek vállalhatatlan a hőség, vagy mert volt olyan program, amit többen szerettek volna. Az egyik ilyen helyen voltunk ma ebéd után. Majdnem hihetetlen, hogy ennyi éve itt vagyunk a szomszédban, és mi ma jártunk először Fonyódon a Szaplonczay sétányon. Nagyon szép hely, hihetetlen az a magasság, ahonnan láttuk a Balatont, csodálatos látvány volt. Nem adja vissza egyetlen fotó sem, pedig nagyon próbáltam elkapni valahogy a pillanatot is, és az érzést is átadni. 

A nem éppen túrazáshoz, és emelkedőkhöz szokott lábaim néha kicsit megremegtek, a térdem recsegett-ropogott, de a látvány mindent megért. 

Még megnéztük volna a két kilátót is, de az egyik zárva van, a másikhoz még nem tudtunk felmenni kocsival. De sebaj, helyette még elugrottunk Fenyvesre is, sétáltunk egyet a parton, de ott már olyan szélvihar volt, ami majdnem letépte a fejemet, nem esett jól. 

Még itt, Bogláron is sétáltunk nem keveset, az esti sétánknál pedig ott volt a kikötőben végre az én hajóm. (Ugye, ha mi nem csalunk egy kicsit az idővel, akkor ma egyszerre érkeztünk volna). Még mindig fáj a szívem Miki bácsi miatt, de most, hogy átfestették a hajót, már kevésbé az övé, mint eddig. Szerintem az idén már tudok rajta úgy utazni, hogy a hajózás élménye előrébb kerüljön a fájdalmas gondolatoknàl. Azokat az emlékeket meg már soha, senki nem veheti el egyébként sem.