Volt pár év, amikor úgy jöttünk haza a nyaralásból, hogy másnap menni kellett dolgozni. Akkor is kipakoltunk mindent, és általában legalább egy adag ágyneműt ki is mostam. Azt most nem tudom, hogy csináltam, mert ha ma reggel munkába kellett volna indulni, biztos, hogy sírva fakadtam volna. Biztos öregszem is már, és sokkal kevésbé tudok maximális fokozaton pörögni, kényelmesebb is vagyok, de ez most sokkal jobb így. Balázs már holnap megy, neki csak ez az egy nap jutott itthon az átállásra. Sajnálom miatta..
Ide már éjszaka megérkezett az eső, nem is aludtam miatta túl jól, mert a tetőablakot be kellett csukni, így lett a szobában 29 fok. Amit egyébként el tudok viselni, ha legalább némi akármilyen levegő jön be az ablakon, de most ez sem volt. Az, hogy egyébként is vannak álmatlan éjszakáim, az egy külön lapra tartozik.
Természetesen ment a mosógép napközben, meg a szárító is, még csak az ágynemű és a törölköző kupacok vannak készen, de még ott van a holnapi nap is.
A sétát ma azért még sikerült beiktatni, gyalog voltunk délután a lidlben péksüteményt és gyümölcsöt venni. Majd ilyesmivel próbálkozom azért, mert tényleg nem járja, hogy most már rajtam is kezd látszani a tunyaság. A futás egészen biztosan felejtős, a jobb térdem a lépcsőzést is nehezen tolerálja. Biciklim nincs, minden más, kerekeken guruló eszközhöz béna vagyok, marad a séta.
Azért bevallom, simán kibírnék még pár hetet szabadságon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése