Minden ott úgy folytatódott, ahogy június harmincadikàn abbahagytuk. A kipihentség szertefoszlott már éjjel, amikor még fél kettőkor nem aludtam, és tudtam, hogy négy körül kelni kell. Az az illúzió is csak egy pillanatig élt csupán, hogy az elmúlt két hétben megszerzett lelki béke tartós marad. Nem lehet függetleníteni magunkat a problémáktól, amik csak szaporodtak, és sokasodtak. Na nem, az eszembe sem jutott, hogy rögtön egy nap alatt világot akarjak megváltani, örülök, hogy az összes levelemnek a végére értem.
Néha egyébként azt sem tudtam, mit keresek én itt, és miért nem a Balaton parton ülök, bámulva a szél korbácsolta hullámokat. Az eső és az egész napos borús nem segített ezen a hétfőn.
Annyit azért tudtam tenni a jobbítás érdekében, hogy voltam körmösnél is délután. (És a képet naná, hogy nem oda tette, ahová én gondoltam..)
nagyon tetszik a körmöd!
VálaszTörlés