Van már :)

Minden csodálkozás ellenére jól tettem, hogy a héten először épp pénteken mentem dolgozni. Mert így épp csak belekóstoltam a dolgozásba, meg a munkahely légkörébe, és rögtön kettőt megint itthon lehetek. És ez most így a lehető legjobb. Nem azért, mert kevésbé szeretem már a munkámat (sőt, ahogy telik az idő, és én egyre magabiztosabb vagyok, úgy lesz ez mindig jobb és jobb), hanem mert a lelkem még épp nem nyüzsgésre vágyik, hanem épp az ellenkezőjére.

És tegnap nem mondtam, de azért csak elárulom, hogy tegnaptól van már téli kabátom is. Fekete. Végre. És amikor megvettük, akkor eszembe jutott, hogy anyám azért nem vett nekem sohasem fekete kabátot, pulóvert, miegymást, mert "ördögbőrbe ne bújjál", pedig régen is nagyon szerettem volna. És sohasem volt. De most van. :) És nagyon tetszik, és nagyon jó meleg. Annyira örülök neki. Meg annak is, hogy nem alkudtam meg semmi más kabáttal, pedig mire meglett, jó sokat megnéztem és felpróbáltam, de valahogy egyik sem volt az igazi.
Most még gondolkodom rajta, hogy egy jó élénk rózsaszín sálat és kesztyűt kéne beszereznem hozzá. (a sapkát még nem tudom) Ilyenkor sajnálom, hogy nem tudok kötni. Biztos kötnék ezer féle színben sálat ehhez a fekete kabáthoz, és mindig azt venném fel, amihez kedvem van. :)