Őszintén hiszem, hogy az ember általában ösztönösen, az első pillanatokban tudja, megérzi, hogy mi az, ami jó lesz neki, és mi az, ami nem. Csak ezután az ösztönös pillanatok után kezdődnek a harcok odabent, és jönnek a kétségek, kérdések, bizonytalanságok.
Az én első, ösztönös döntésem tegnap egyértelmű nem volt arra az ajánlatra, amivel szembetaláltam magam. Aztán igen, jöttek a kis belső, motoszkáló hangok, és próbálkoztak mindenfélével. Olyan dolgokkal, amikkel az egy-két évvel ezelőtti énemet azonnal meggyőzték volna, és el is hessegettem volna az ösztönösségemet.
Nem nagyon értettem magamat sem ezzel az egésszel, egészen addig, amíg aztán hangosan ki nem tudtam mondani késő este, amikor már lehetett. Azzal a jóleső érzéssel feküdtem le, hogy az ösztönömre fogok hallgatni.
Reggel persze megint elkezdtem elbizonytalanodni. Soroltam magamban az érveket mellette, és volt egy-kettő, ami csábító volt nagyon. De aztán jöttek az érvek ellene, és akkor meg az volt bennem, hogy nem, nem akarom.
Végül egy pár mondatos beszélgetéssel lezártam magamban az egészet.
És ma lezártam teljesen ezt az ügyet. Az ösztönömre hallgatva nemet mondtam. Azt, hogy jó döntést hoztam e, csak az idő válaszolja meg majd. De szerintem igen.
Fogalmam sincs, hogy miről van szó, de valahogy az jutott eszembe,hogy külföldre mennétek?
VálaszTörlésNem, dehogy. Ez eszünkbe sem jutott már egy jó pár éve. :) Munkahelyen lett volna egy másik pozíció, amire végül nemet mondtam. :)
VálaszTörlésÓh, én tisztelem azokat, akik döntenek, majd nem néznek vissza (mert már semmi értelme).
VálaszTörlésAz volt az első ötletem, csak valahogy azt gondoltam, hogy te azt mostmár bevállalnád, de nyilván sok sok összetevős a dolog és jól döntöttél!
VálaszTörlésAkkor jóra tippeltem! :)
VálaszTörlésÖlelés világnapján és is ölellek! :)