Minden oké

Minden rendben, a gyerekünk úgy tűnik, csak úgy "magától" ájult el, minden különösebb ok nélkül. A fura vérnyomása nem érdekes, esetleg néha mi is mérhetjük itthon. És akkor ennyi. Nincs tovább vizsgálódás, mert nem tartják szükségesnek.
Nem mondom, hogy most ettől a legnyugodtabb vagyok. És nem azért, mert azt szeretném, ha valami baja lenne a gyereknek. De ez a bizonytalanság ez mindennél rosszabb. Mert nem tudjuk mitől volt, így aztán nem is tudunk védekezni ellene. Azért reménykedem, hogy nem is lesz mi ellen védekezni, mert ez utoljára fordult elő vele. Azért a holnapi zárójelentésre kíváncsi leszek. ;)

Más téma:
Ma vége eljutottam a könyvtárba is délután. Dupla öröm volt. Vagy tripla. Egyrészt nagyon jó volt a könyvtár nyugalma az elmúlt napok után. Másrészt végre visszavihettem azt a könyvet, amit végigolvasni képtelen voltam, de amíg itt volt, nem hagyott békén, és mindig olvastam belőle egy kicsit. De komolyan mondom, ez a könyv rettenetesen beteg. Nem is beteg, elmeroggyant. Pedig nem vagyok sem prűd, sem semmi ilyesmi, és a vámpíros sztorikkal sincs bajom. De ez valahogy minden határon túlment nálam. Amikor ott tartottunk, hogy az egyébként sósavval lemaratott arcú ember, aki éppen meghalt, feltámadt a hullaházban, és kinyírta a hullaszállítót, majd elsétált a saját lábán, na, ott teljesen kiakadtam, hogy azért ezt ne már. Valahogy ezek a svéd írók nem jönnek be nekem. De ez a könyv ez nagyon nem. Hatalmas megkönnyebbülés volt ma otthagyni. Harmadrészt pedig megint van olvasnivalóm. Semmi vámpíros. Csupa normális.