Engem is zaklat mostanában újabban a kérdés, hogy mit is kezdjek a blogommal, mint annyi mindenki mást is blogberkekben. Van, aki már eldöntötte, hogy búcsúzik, és annyira szépen köszönt el, hogy teljesen meg is hatódtam tőle. És vannak, akik nem köszöntek el, nem hagyják abba, mégis kevesebbet írnak, mert nincs idejük rá, vagy mert úgy vannak vele, mint én is, hogy néha megkérdezem magamtól, mit is keresek még mindig itt? Elmondtam már mindent, amit elmondhattam, amit meg nem mondhattam el, az a jövőben is így marad. Kitártam a lelkemet, néha egészen lecsupaszítva tártam ide. Persze, olyankor ez jó is volt.
De újabban kicsit üresnek tűnik nekem minden posztom. Általában azért, mert mire idejutok, már eléggé fáradt és dekoncentrált vagyok ahhoz, hogy képes legyek normálisan, érthetően megfogalmazni amit gondolok. Van egy jó pár dolog, amiről nem írok, mert megtiltottam magamnak. Nem tudom mi lenne az, amitől elégedett lennék, de éppen most én sem vagyok az.
De nem hiszem, hogy abbahagyom. Még csak szüneteltetni sem fogom. Meg ritkábban írni sem fogok. Mert úgy egyébként meg annyira a mindennapi énem része lett már, hogy nem csak hiányozna, de egyenesen úgy érezném,a fél karom hiányzik. De amúgy ezt is mondtam már. :)
Szóval, néha előfordulnak majd ismétlődések. De ebből is látszik majd, hogy nem vagyok valami köpönyegforgató fajta. Esetleg még az is kiderülhet, hogy nem is változtam olyan sokat. :)
Lesz, ami lesz, csak folytatom...
Azért örülök, hogy végül ez lett az eszmefuttatásod vége. :-) A te védjegyed a mindennapos poszt, tudom, hogy minden reggel érdemes ide kattintani. És akár öt sort, akár többet írsz, jó elolvasni. Nem érzem üresnek soha.
VálaszTörlésÉn sem írok mindenről, ami foglalkoztat, bár nem is minden nap, máskor meg egy nap alatt kettőt-hármat is. Mindig akkor, amikor jön valami olyan gondolat, történik valami olyan esemény, amit megörökítenék, és mire ideülök, készen van a fejemben. Engem már egy ideje az vezérel, hogy a gyerekeknek majd egyszer készítek egy-egy nyomtatott példányt, és így kicsit az ő szemükkel is látom a sorokat.
Téged mi vezérel?
Jaj, de jó, hogy nem a búcsúzást kellett elolvasnom Tőled :), izgultam rendesen a végéig :)... Csak csatlakozni tudok az előttem szólóhoz, én is minden nap - hol éjjel, hol reggel - szívesen olvaslak és egyáltalán nem érzem, hogy üres lennél, ráadásul egy biztos pont ebben a most már változó blogvilágban :),
VálaszTörlésMegint csak ismételek, de ez van, engem is az vezérel, hogy egyszer majd megkapják a mindennapjainkat a gyerekek ajándékba... Ölellek :)
No igen. Én meg úgy döntöttem, kevesebbet írok, kevesebbet mutatom magam más blogokon is. ... de vagyok. :)
VálaszTörlés