Szerintem előző életemben valami örömlány lehettem, akit végül megfojtottak. :D Csak ezért lehet az, hogy mindig én szívom meg jobban (ezt csúnyább szóval kellene ideírnom). A megfojtást meg csak azért gondolom, mert a nyakamhoz SENKI NEM érhet hozzá. Soha, semmilyen körülmények között. Az tabu. :D Ezen kívül úgysincs más tabu,ennyi meg kell.
De örömmel teljesítem a karmám erre az életre szánt feladatait, amikor csak tudom. Nem számít, a éhes vagyok, vagy álmos, vagy simán csak tele a hóciőm. Ha meg kell csinálni, akkor megcsinálom, és kész.
Mondjuk ezért nem bánnám, hogy lassan letölthetném a "büntetésemet' ezügyben. Lehet, hogy kevésbé lennék fáradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése