A legelső éjszakán túl vagyunk, Patrik aludt, mi nem igazán.
Délelőtt mentünk, addigra túl volt a vérvételen, és épp mozdulatlanul feküdt, mert épp akkor úgy kellett, hogy aztán felállítsák és megmérjék a vérnyomását ötpercenként.
Megnézte a szemész is.
Jelen pillanatban úgy áll a helyzet, hogy nem találtak semmit, mert minden lelete negatív. De még minimum egy éjszakát maradnia kell, hogy megfigyeljék.
Erre este megtudtam tőle, hogy az utolsó vérnyomásmérésnél 164-et mértek. Ami baromi sok. Lélekben felkészültem rá, hogy még holnap sem fogják emiatt hazaengedni.
Őszintén szólva kivagyok, mint a liba. És még mindig össze vagyok zavarodva, és még mindig kísért az emlékkép, ahogy ott fekszik...
Holnap talán a mainál is okosabbak leszünk. Meg bizakodóbbak.
Nagyon szorítok nektek én is, hogy ez soha ne ismétlődjön meg.
VálaszTörlésDe jó, hogy minden lelete negatív..., a vérnyomásnál meg gondolom az egész nap számít, szorítok, drukkolok nagyon!
VálaszTörlésRemélem nem találnak semmit. Hallottam, hogy kamaszoknál lehet ilyen. De ugye nálatok rizikósabb a dolog.
VálaszTörlésGondolok rátok sokat!
VálaszTörlésMondanám, hogy az lenne a legjobb, ha nem találnak semmit... de mégis az lenne az igazi, ha meg tudnák mondani mitől volt ez! Amúgy kamaszkoromba én is elájultam párszor - a kalciumszintem volt a hibás, meg a túl alacsony vérnyomásom. Hátha csak valami apróság lesz az, ami igy megijesztett!
VálaszTörlésNagyon remélem,hogy mostanra már mindannyian jobban vagytok!
VálaszTörlésKöszönjük. Fenci, én is így vagyok ezzel, hogy az lett volna az igazi, ha meg tudták volna mondani az okot.
VálaszTörlés