Nagyon ijesztő

Nem tudom megmondani, hogy mit érzek most, mert annyi mindenféle kavarog bennem. Elsősorban nagyon meg vagyok ijedve még mindig. Meg minden bajom van.
Teljesen szokványos napunk volt, minden úgy zajlott, ahogy szokott. Nem zavart meg senkit és semmit az óraállítás.
Aztán este, épp azt néztük a tévében, ahogy a tüntetők randalíroznak a Fidesz-székház előtt, amikor a szemem sarkából azt látom, hogy Patrik mintha futni készülne a konyhában, és ugyanabban a másodpercben dőlt rá a szék is. Még talán ki is szóltam, hogy "mit csinálsz?", amikor a következő tizedmásodpercben már felfogtam, hogy a gyerekem a szemem láttára ájult el. Felugrottam, és rohantam, a nevét mondogattam, és próbáltam felvenni (mintha tudnám). Hason feküdt, és nem mozdult, valami furcsa mormogó hang jött belőle (mintha nyögne). Egy másodpercen belül Balázs is ott volt már, ő volt, aki a feje alá nyúlt, hogy megnézze a nyelvét (nekem eszembe sem jutott). Akkor megláttuk alatta a vértócsát, de még nem tudtuk honnan jön a vér. Aztán kiderült, hogy a szemöldöke fölött nyírta szét a küszöb, és az vérzik olyan istentelenül. Magához tért elég hamar, a sebet nyomta neki Balázs, hogy ne dagadjon fel, aztán lassan felültettük a székre. Pár perc múlva megint fülzúgásra panaszkodott, és közölte, mindjárt el fog ájulni megint. Ijesztően sápadt volt, és ha addig nem lettem volna már amúgy is rettenetesen besz.va, akkor ebben a pillanatban már igen.
Ezek után mondták nekem, hogy akkor hívjam ki az ügyeletet. Az általam tudott szám nem felelt, a 112-t meg képtelen voltam már tárcsázni, mert addigra elfelejtettem hogyan kell a telefonomon a billentyűzetet előhívni. Nem vicc, tényleg így volt. Balázs kereste meg a tudakozóban a telefonszámot, ő tárcsázott, bár végül arra már alkalmas voltam, hogy beszéljek."Küldjük a kollégákat."-hangzott a vonal másik végén, és valóban öt perc múlva megállt a mentő a ház előtt.
Mértek vérnyomást, csináltak egy ekg-t, aztán végül arra jutottak, hogy megfigyelésre mégis be kell vinni őt kórházba.
Először a baleseti ambulanciára vittek, ahol ellátták a szétnyílott részt, meg megröntgenezték a koponyáját, majd ők továbbküldték a gyerekosztályra megfigyelésre. Nagyon kedves, nagyon barátságos és nagyon fiatal orvos volt, aki felvette, elvégezte a szokásos vizsgálatokat, majd kapott egy ágyat.
Sosem volt még kórházban, így aztán eléggé el volt anyátlanodva mikor eljöttem. Mondjuk én is, nem csak ő. Holnap reggel elkezdik vizsgálni. Reméljük nem találnak semmi komolyat.
Én meg itt csendesen imádkozom, hogy soha többé ne kelljen látnom ilyet.