Ez az egész hét olyan most nekem, hogy sehogy sem találom a helyemet. Se itthon, se odabent semmi nem jó, és semmi nem az igazi. Egyetlen pillanatra sem kapcsol ki az agyam, és mindig azon agyalok, hogy mit hogyan kell megoldani, hogy kéne másképp csinálni. Megvan mindennek az eredménye, tegnap és ma többször is volt olyan szívdobogásom, hogy rendesen megijedtem tőle. (a többit meg nem is mesélem el :P) Vannak dolgok, amik teljesen kitörlődtek, fogalmam sincs róla, hogyan és mikor csináltam meg. Egyáltalán, hogy tutira ott voltam én? Tudom, most kéne akkor a vészféket meghúzni, és azt mondani, oké, itt álljunk meg, tervezzünk újra mindent, vagy csak csináljunk egy újratelepítést, de félek én ettől a vészfékezéstől. Butaság egyébként, belátom.. mert nem kéne addig hajszolni ezt az egészet, amíg majd valami komolyabb is megtörténhet. Az van bennem, hogy addig, amíg megyek, és csinálom, és nem állok le, addig nem is történik, mert nincs rá időm úgysem. Struccpolitika, mi más. :)
Azért talán a helyzet nem reménytelen. Holnap már péntek lesz, és a hétvége is rendesen két napos lesz. :) De előtte még reggel visszamegyek dolgozni.
remélem hétvégére sikerül egy kis pihenés is! :-)
VálaszTörlés