Akkor, amikor nagyszabású futórendezvény van, mint amilyen lesz holnap is, akkor egy kicsit mindig bánom, hogy én űzök semmiféle sportot. Azért a futóversenyeknél éleződik ez ki bennem a legjobban, mert ez lenne a létező legegyszerűbb sport, amibe belefoghatnék, mert nem kell hozzá más, csak egy cipő, meg én. (igen, tudom, hogy nem ennyire egyszerű, de a kezdet talán ilyen lehet)
Az külön élmény lehet, amikor készül egy ilyenre az ember, pláne lefutni a maratont. Fantasztikus érzés lehet, hogy képes vagyok rá, meg tudom csinálni, és ez csak és kizárólag az én saját szorgalmamnak és kitartásomnak köszönhető. Nem tudom, hogy fogok e még annyit változni, hogy valaha is elmondhatom ezt magamról, és mondjuk majd valamelyik következő maratonra (vagy legalább egy mini-maratonra) már készülhetnék. Jelenleg nem látok esélyt rá, de ki tudja? Olyan dolgok is megtörténtek már, amit szintén nem tudtam elképzelni sosem.
A holnapi maratonon Timinek fogok nagyon drukkolni, mert ő például pont úgy kezdte ezt az egészet, ahogy én leírtam. És holnap maratont fut. :) Szóval, nem lehetetlen a dolog.
Amikor meg majd azok, akik megkapják ezen az eseményen a befutócsomagot, akkor majd eszükbe juthat, hogy az abban lévő dobozos, alkoholmentes ital megfordult az én kezeim között is a héten. :)
Hajrá,Timi!
:-) szuper élmény lehet egy ilyenen részt venni, néha én is vágyódom rá, de még cipőm sincs még, a kitartásról már ne is beszéljünk. Viszont a szomszédasszonyunk is megy, neki is szurkolok.
VálaszTörlésÉn futok rendszeresen, de sosem vágytam versenyre. Nekem már az is nagy dolog, hogy újra és újra ráveszem magam:) És te is bármikor el tudod kezdeni, jó zene, jó levegő és mozgás, hatalmas boldogságot tud okozni és többnyire csak az enyém, ami nagy szám :)
VálaszTörlés