Fogjuk a csillagokra

Én nem tudom én vagyok e extra nyűgös a mindenféle különleges bolygó-együttállások miatt, vagy másoknál is van ilyen a héten, de még csak kedd van, de már úgy érzem, csütörtök is elmúlhatott volna igazán. Ritkán, de van ilyen, amikor annyira embert próbálónak érzem ezt a kétféle helytállást, hogy nemhogy sírni volna kedvem, de leginkább ordítanék, és toporzékolnék. De most ez van. Nem jut eszembe napok óta egy épkézláb ötlet, hogy mit főzzek, így aztán ma is ilyen fagyasztott izét ettünk, de csak mert Erik azt mondta, az biztosan finom. Mondjuk, ha ő nem mondja, lehet, hogy még most is ott toporognék a boltban azon tanakodva, hogy mit is kéne enni.
Legjobb volna feküdni, és olvasni tovább az Inferno-t, vagy csak hagyni, hogy magától csukódjon be a szemem, hogy legalább egy fél órára kizárjak mindent és mindenkit. Nem akarnám hallani a nevemet, nem akarnám, hogy kérdezzenek tőlem, hogy kérjenek akármit is. Ma is így jöttem haza, hogy lesz egy fél órám erre a célra a kanapén. Haha.. fél óra? Öt perc sem.
Egészen mostanáig. Mert most még pont öt és egy negyed órám van arra a célra, hogy becsukjam a szemem, kizárjak mindent, és aludjak. :)