Kedves Murphy úr!

Igazán kellemes és hasznos perceket töltöttünk el az Ön társaságában. Megtudhattunk magunkról olyan dolgokat is, amikre nem is voltunk igazán kíváncsiak, mióta Ön itt van nálunk. Eleve nem is számítottunk arra, hogy vendégségbe érkezik, így aztán az, hogy ennyi ideig marad, mostanra- bocsássa meg nekem- de igazán nagy terhet kezd jelenteni. A szó mindenféle értelmében.
Kedves Murphy úr, minden bizonnyal szereti a társaságunkat, még akkor is, ha amúgy elég szűkösen vagyunk, de értse meg, most már tovább kell állnia, mert mióta Önt látjuk vendégül, azóta
-összetört az autónk
-elromlott a férjem órája
-elromlott az autóban a termosztát
-elromlott a mosogatógép
-tönkrement a fiaim számítógépében a winchester
-hengerfejes lett az autó

És mire mindebből fellélegezhettünk volna, hogy akkor végre vége, erre most mi történik? Na mi?
-elromlott a mosógép
-kiesett a fiam műfoga

De komolyan, kedves Murphy úr, ma még szép szóval és kedvesen kérem, hogy legyen olyan rendes, és menjen haza. Ne várja meg, amíg teljesen dühbe gurulok, és ki fogom dobni innen, mert az mindkettőnknek rossz lenne. Nekem elegem van Önből, és nem akarom, hogy itt legyen az otthonomban, és csak romboljon. Nem kell ez.. nem kell a mi nyugalmunkat megzavarni ilyenekkel. Legyen elég már.
Kedves Murphy úr, menjen, és foglalja el magát.. írja le a törvényeit, vagy ilyesmi. És nem mondom, hogy a viszontlátásra, mert az isten mentsen meg tőle. De Isten áldja Önt.