Most, hogy elmúlt a nagy izgalom, ami a múlt héten végig szinten tartotta az adrenalinomat elég furán érzem magam. Épp semmi nem történik, vagy legalábbis semmi olyan, ami ne lenne szokványos egy többgyerekes családban, és ez frusztrál egy kicsit. Valahogy hiányérzetem van. Vagy mi.
Ugyanakkor meg, és ezt magam sem értem, az is tök jó lenne, ha senki nem szólna hozzám napokig, és csak feküdnék a kanapén, és nem csinálnék semmit.
Sőt, az sem lenne egy utolsó dolog, ha elállna az eső, ha nem fújna a szél, és végre meleg lenne. De úgyis jó nekem, ha ez ebben a sorrendben teljesül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése