Megint vége a hétvégének. Pont mire belejöttem volna, és megtaláltam az egyensúlyt a pihenés és az elvégzendő házimunka között, már vége is van. Most még nem is akarom elhinni, ezért húzom itt az időt, hogy még egy kicsit tovább tartson. Persze, ezt már majd holnap hajnalban meg fogom bánni, de most épp ez a jó nekem. Olvastam a kádban, miután elkészítettem mindenkinek a tolltartóját, tesicuccát, Eriktől még este kilenckor is újra kikérdeztem a természetismeretet.
Amúgy kicsit úgy érzem, nem lehet már, hogy itt még a tél akárcsak nyomokban is visszatérjen. Olyan tavasz-várónak tűnik minden. Még a levegő illata is más lett, és a napnak is van ereje, amikor elő tud bukkanni. Nagyon hálás vagyok érte, hogy ilyen enyhe telünk volt, még akkor is, ha mindenki azon vészmadárkodik, hogy ebből még baj lesz, mert nem ez a világ rendje. Hát én meg azt mondom, most ehhez fogunk alkalmazkodni, és kész. :) Tudom, könnyen vagyok, se kertem, se földem, pláne nem ezen múlik a megélhetésem, és milyen jó is volt nekem, hogy csak annyit kellett fázni, amennyit. :)
Legyen szép, esőmentes hetünk a jövő héten.
Jaj én is osztom a véleményed, örülök hogy ilyen telünk volt (igen is volt) Nekünk ugyan nagy kertünk van, de alkalmazkodjon az is ahhoz, hogy minden változik, igy alkalmazkodjon a kert is a változáshoz és kész.:) Remélem március is ilyen marad és nem olyan lesz, mint tavaly brrrrrrrr. A hétvége az nagyon nagyon hamar elszáll, észre sem vesszük:( Bár nekem valahogy ez az egész tél gyorsan telt, ilyen sem volt még.Mindjárt jön haza a férjem.:) Na jó, még két hónap.
VálaszTörlés