Miért nem?

A kérdés az, hogy miért is nem hagyom abba a blogolást, vagy legalábbis ezt a mindennaposat, mikor alig-alig van mondandóm újabban, ötperces villámgyors bejelentkezések, és azok is a héten még csak panaszosak voltak. Fontolóra vettem. Kereken öt percig gondolkodtam rajta, hogy mi lenne, ha...?
De nem tudom elképzelni. Lehet, hogy sekélyes és unalmas vagyok mostanában, de mivel ténylegesen is így érzem magam, legalább mindenki tudja, hogy őszinte vagyok. :D Lehet, hogy a fáradtság az oka, hogy nem tudom leírni azokat a gondolataimat, amik azért néha még megrohannak. Lehet, hogy egyszerűen csak annyi mindent írtam már, hogy minden önmagam ismétlése lenne, így inkább neki sem állok. Minden lehet. Igazából nem tudatos döntés ez, hogy épp annyit írok, amennyit. Ez is csak ilyen ösztönszerűen jön. És amikor bejegyzés-írás közben érzem, hogy a saját gondolatomat sem tudom már követni, mert (annyira unalmas vagyok) lecsukódik a szemem, akkor kész, befejezem.
Van egyébként valami a levegőben, úgy érzem. Megint készülődik valami, amitől egyesek sokkal feszültebbek, mint máskor, mondjuk úgy normális esetben, a kettesek meg sokkal fáradtabbak, és lestrapáltabbak. Úgy gondolom a kettesektől veszik az energiát az egyesek ahhoz, hogy a feszültségeiket kiéljék. Azt mondanom sem kell, hogy én melyik táborba tartozom. :) Hárítok, hárítok, és próbálom folyamatosan visszanyerni (sőt, leginkább nem is adni) az energiát, de persze nem mindig sikerül. Vannak olyan helyzetek, amikor az erősebb kutya b..ik. Nem mondom, hogy nem zavarja ez nagyban a működésemet, mert dehogynem. De én abban bízom, hogy majd ez sem tart sokáig, és akkor amikor megtörténik aminek meg kell történnie (nem tudom mi az), akkor ez megint lecsitul, és jó lesz minden. :)
De a jó hír az, hogy a torokfájásom és a náthám enyhülőben van (köszönet érte a coldrex és a sumetrolim gyártóinak). Az, hogy most épp a gyomrom van oda, és országomat adnám egy bödön csokifagyiért, az mellékes.

Azt remélem, hogy mire megérkezik a tavasz, addigra én is visszatérek régi önmagam formájában. :)