Hullámvasút

Majd amikor jövő héten lerántom a leplet bizonyos eseményekről (egy perccel sem előbb) akkor majd érthetőbb lesz egy kicsit, hogy most épp azt érzem, hogy ezen a héten folyton egy hullámvasúton ülök. Érzelmileg mindenképp. Elég széles skálán mozog az, amit érzek, amiken gondolkodtam, amik eszembe jutottak. Egyik percben felhőtlen öröm, a másikban végtelen szomorúság. Egyik percben büszkeség, a másikban pedig valami őrült bizonytalanság, hogy biztos jó lesz ez így? A helyzetet bonyolítja, hogy Balázzsal együtt, és egymástól teljesen külön is átéljük ezeket. Az egyikünk tud és akar beszélni róla (én), a másikunk pedig csak hosszas unszolásra mond el két szót (nem én). Emiatt, és a többi egyéb esemény miatt most, a szabadságom vége felé fáradtabb vagyok, mint mikor elkezdődött. :D
Holnap véget érnek Patrik megpróbáltatásai is, este hétkor még táncol egy utolsót, és azzal vége. :) Kicsit sajnálom, mert szép volt, és sosem volt még ilyen, de mivel Ő is nagyon elfáradt az utóbbi három napban, hát azt mondom, elég is lesz ebből ennyi.
Őrült egy hét volt, az egyszer biztos.