Szerda

Mióta ilyen aktív hétköznapjaim vannak, azóta a szerda sokkal nagyobb mumusom, mint a hétfő. Mert fáradtság-faktor szempontból a szerda a legrosszabb. Akkor már messze van a hétvégi kipihentség, már nem is nagyon emlékszem rá, hogy volt olyan. Akkor még messze van a következő hétvége, amikor jut egy kis pihenés is.
Cserében ilyenkorra csúcsosodik minden munkahelyi dolog, mintha mindent éppen ezen a napon kéne elintézni. És ez még semmi, mert minden egyéb dolgot is ilyenkorra időzít mindenki. Orvoshoz kell menni? Szerdára van időpont. Befizetés van? Szerdán. Ügyintézés? Szerdán sokáig vannak... Le kell adni valamit az iskolában? Legkésőbb szerdáig. :D
Pedig ezen a napon lenne a legeslegjobb még visszafeküdni egy kicsit. Ilyenkor lenne a legjobb, ha gőzölgő ebéd várna itthon, lehetőleg épp az, amire úgy dél körül vágytam. Mondjuk lenne egy ilyen gondolatátvitellel működő folyton termő asztalom, és csak úgy elküldeném neki, hogy mit ennék, és mire megérkeznék, ott is lenne. :) Ilyenkor lenne jó az is, ha egész délután csak feküdnék, és vagy a plafont bámulnám, vagy a szememet belülről.
De naná, hogy ilyenkorra már legalább csurig van a szennyes tartó (jó esetben csak egyszeresen), ráadásul bevásárolni sem lehet öt perc alatt, mert egy csomó minden már elfogyott, vagy még meg sem vettük.

Ennek a mai szerdának két mentsége van. :)
Az egyik ez:

A Hold és a Vénusz (láttam hajnalban)

A másik meg az, hogy egész nap hétágra sütött a nap, és a napnak nagyon komoly ereje is van. :) 

És még az is, hogy bizonyára ő sem akart szerda lenni. (de ez már a harmadik mentség)